Interjú Sarah Dessen, Chris Colfer és Penelope Ward könyveinek a fordítójával, Benedek...

Interjú Sarah Dessen, Chris Colfer és Penelope Ward könyveinek a fordítójával, Benedek Dorottyával

2
Oszd meg!

Aki szereti a Könyvmolyképzős könyveket nagy valószínűséggel találkozott már Benedek Dorottya munkáival, hiszen hozzá köthető többek között a Stepbrother Dearest, vagy éppen az Aristotle és Dante a világmindenség nyomában fordítása. De akad a munkái között Sarah Dessen, Chris Colfer, vagy Libba Bray regény is. Az interjú során Dorottyával ezekről a könyvekről beszélgettünk, szóba hozva sok minden mást is. Jó olvasást!

Az emberek mindig kíváncsiak a kezdetekre, ez alól én sem vagyok kivétel. Hogyan lettél fordító? Kérlek, mesélj nekünk!

Valamikor a pályaválasztás környékén kezdődött. 🙂 Épp azon gondolkodtam, hova jelentkezzek, és már belezavarodtam a sok lehetőségbe. Eredetileg turizmusban és vendéglátásban gondolkodtam, de édesanyám javaslatára elgondolkodtam a fordításon is. Rájöttem, hogy az közelebb áll hozzám, mivel az angol nyelvet és a könyveket is szeretem. Így esett a választásom az anglisztika szakra.

Aztán az egyetem alatt már csak egy barátnő kellett, Szabó Krisztina személyében, aki szintén hasonló ambíciókat dédelgetett, és elhatározta, hogy elkezd házalni a kiadóknál. Ezen felbátorodva követtem a példáját, és nemsokára mindkettőnknek válaszolt a Könyvmolyképző Kiadó. Először egy próbafordítást kértek, amit el is küldtem, aztán már majdnem feladtam a dolgot, mivel egy ideig nem jelentkeztek. Végül, pár hónappal később megkaptam az első könyvemet, A napfény gyermekeit. A rákövetkező évtől pedig már folyamatosan küldték a megbízásokat.

Szuper, hogy minden jól alakult 🙂 Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy az ember a lehető legjobban végezze a fordítói munkát?

Elsősorban, mint minden munkánál, fontos, hogy az ember szeresse azt, amit csinál, így tud kellő alázattal állni hozzá és áthidalni az esetleges nehézségeket.

Természetesen a megfelelő nyelvtudás is elengedhetetlen, de ami szerintem még szükségesebb, az az olvasottság. Így a fordító már bevett szófordulatokkal, jól hangzó, gördülékeny mondatszerkezetekkel és irodalmi igényességgel érkezhet a szakmába. Ezzel a folyamatos, apró döntések meghozatala szinte automatikussá válik, arról nem is beszélve, hogy a szerkesztői és az utómunkálatokat is megkönnyíti. Ezenkívül még a türelmet és a nyitottságot emelném ki.

A fordítás sok kutatómunkával jár, érdemes minden részletnek utánajárni, hogy a leghitelesebben adhassuk át a történtet. Nyitottnak kell maradnunk a különböző stílusok és szempontok iránt is, így tudunk minden könyvet a helyén kezelni és minőségi fordítást átadni.

A Stepbrother Dearest és a Tarts velem! bőven tele volt erotikus jelenetekkel. Ezek fordítás során mennyire okoznak kihívást?

Érdekes kérdés, mert tényleg kihívást jelentettek. Igazából mindegyik könyv egy-egy új, kihívás, mivel mindegyiknek más a stílusa, másfajta megközelítést igényel.

A Stepbrother Dearest és a Tarts velem! olyan szempontból okozott nehézséget, hogy alapvetően nem olvasok ilyen könyveket, távol állnak a stílusomtól, és a bennem élő bölcsész automatikusan beskatulyázza őket. Kénytelen voltam tehát felülemelkedni a hasonló fenntartásaimon, és a fordítás minőségére koncentráltam, hogy a lehető legjobb magyar változat szülessen.

Igyekeztem őket kicsit finomítani is, lágyítani a durva vagy nyers kifejezéseket és jeleneteket, hogy inkább a romantikus jellegük érvényesüljön. Egy idő után a szinonimák és az újfajta megfogalmazások keresése is kihívás lehet az ilyen típusú könyveknél, mivel bizonyos cselekvések elég sokszor ismétlődnek bennük. Összességében véve azonban örülök, hogy ebbe a stílusba is volt alkalmam belekóstolni, mert újfajta tapasztalatot jelentett.

Sorozatot vagy stand alone kötetet jobb fordítani?

Hm, igazából mindkettőt. 🙂 Mindkettőnek megvannak az előnyei. A stand alone könyvek talán kerekebbek, egy bizonyos ívet járnak be, és ilyen szempontból kiszámíthatóbbak, semmi nem marad függőben.

A sorozatoknál viszont előfordul, hogy valamire csak utalnak az első könyvben, amire a későbbiekben (esetleg még csak az írónál, egy vázlatszinten létező folytatásban) derül fény, és ilyenkor a fordító az olvasóval együtt vakargatja a fejét, hogy itt meg mire gondolhatott a szerző. Van, hogy úgy kell például egy tulajdonnevet frappánsan áthozni a magyar változatba, hogy nem tudni pontosan, mit is jelöl. Azonban, ha már egyszer megvan a frappáns elnevezés, azon nem kell többet gondolkodni a későbbi kötetekben. 🙂 Illetve könnyebb belesimulni egy folytatás stílusába és világába, mivel egyszer (vagy többször) már jártunk ott, és remélhetőleg még a jegyzeteink is megvannak. 🙂

Bevallom, a kedvenc olvasmányom a fordításaid közül az Aristotle és Dante a világmindenség nyomában. Benned milyen emlékként marad meg a könyv? És mit emelnél ki, mint a fő üzenete?

Örülök, hogy tetszett a könyv. Ami azt illeti, ha választanom kéne, valószínűleg én is ezt emelném ki a fordításaim közül, annyira egyedi a stílusa. Élvezet volt fordítani, odafigyelni a finomságaira, a már-már lírai elemeire, és a szereplőkkel együtt felfedezni a világmindenség titkait.

Azért is különleges, mert bár (ahogy ezt sokan negatívumként is említik) nem sok minden történik benne, valójában minden benne van, amin egy tizenéves keresztülmegy, amikor először próbálja megfejteni a világot.

Lényegében arról a folyamatról szól, amikor a fiatalok rájönnek, a világ (és ők maguk) nem olyan, mint amilyennek addig gondolták, mégis meg kell tanulniuk azt szeretni és önmagukat elfogadni. Illetve fő üzenetként nagyon tetszik a Publishers Weekly megfogalmazása is, ami azt hiszem, a borítóra is rákerült, miszerint „a szeretetnek – legyen az családi vagy szerelem – nyíltnak, szabadnak és szégyen nélkülinek kell maradnia”.

A Nyomás alatt is a te nevedhez köthető. Elég nehéz témáról szólt a könyv. Neked hogy tetszett? Van valamilyen kellemes emléked, ami a fordítás során esett meg veled?

A Nyomás alatt is egy kiemelkedő történet, pont azért, mert nehéz témát boncolgat, ráadásul úgy, hogy az még szórakoztató olvasmány is legyen. Munkám során megtanultam értékelni a hasonló könyveket. Szerintem nagyon fontos munkát végeznek azok az írók, akik ilyen őszintén beszélnek az életről a fiataloknak úgy, hogy képesek belehelyezkedni olvasóik helyzetébe és az ő nyelvükön szólni hozzájuk. Azonban nem mondanám, hogy olyan vidám elfoglaltság volt a könyvet fordítani, nagyon elgondolkodtató tények és helyzetek fordulnak elő benne.

Éppen ezért kimondottan kellemes emléket sem tudnék említeni. Inkább az fogott meg, hogy ezek a problémák mennyire jelen vannak a mai világban és a fiatalok életében. Megrázó volt az az információ is, hogy egy ember, aki képes volt ilyen objektív és már-már kifigurázott képet adni a depresszióról, a saját démonaival mégsem volt képes megküzdeni. De hogy valami pozitív dolgot is említsek, megnéztem a filmváltozatot, amiben különösen tetszett a csapat Under Pressure feldolgozása, jó ötlet volt ezt a számot beletenni.

Te fordítod Chris Colfer middle grade könyveit, a Mesék földjént is. Mit gondolsz a könyvekről?

A Mesék Földjén könyveivel is nagyon szívesen foglalkoztam. Felnőtt fejjel is élvezetes olvasmányok, annyira ötletesen szövődnek bennük össze a meseelemek és annyira frappánsak a dialógusok. Bár ezzel együtt a leckét is feladták a sok kreatív elnevezéssel és versikével – utóbbiak fordításából igazi családi esemény lett, amikor én már elvesztem a rímekben. 🙂 Örömmel láttam, hogy készül belőle a filmváltozat, mert olyan film lehet belőle, ami minden korosztály számára szórakoztató lehet, ahogy a könyv is az.

És ami a jövőt illeti. Elárulhatod, hogy min dolgozol most, és mi vár még rád a továbbiakban?

Jelenleg W. Bruce Cameron legújabb kutyás könyvén, az A Dog’s Way Home-on dolgozom, aminek a története az Egy kutya négy életéhez hasonlóan többrétű, így nem csak a kutyabarátoknak lehet élvezetes olvasmány.

Egyelőre még nincs szerződésem újabb könyvre, ám szerencsére így is számíthatok a folyamatos munkára. Több sorozatot is elkezdtem, illetve átvettem, amik még függőben vannak. Ilyen például a már említett Mesék Földjén, A Látók és A fiúknak, akiket valaha szerettem. Ezenkívül, ha jól tudom, az Aristotle folytatásán is dolgozik az író. Remélem, az olvasók épp úgy várják a következő köteteket, mint én, és a kiadónak lesz lehetősége azokat megjelentetni.

Várjuk bizony, pláne ilyen jó fordításban :)Persze kíváncsiak vagyunk rád is. Mit tudhatunk rólad, mivel foglalkozol szabadidődben?

A fordítás mellett jelenleg még egy nyelviskolánál tanítok, amit szintén nagyon élvezek, kellemes változatosságot jelent a gép előtt töltött órák után. Emellett gondolkodom még egy könyvklub kialakításában is, amivel a fiatalokat céloznám meg, hogy a kötelezőkön kívül legyen alkalmuk kortárs könyvekről is gondolkodni, beszélgetni.

Szabadidőmben pedig (nem túl meglepő módon) szívesen olvasok, nézek sorozatot, járok színházba, sétálok és vagyok a szeretteimmel. Sportként pedig a pilatest illetve a jógát igyekszem beiktatni az életembe.

714 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok

2 Hozzászólások

  1. Szia! 🙂
    Szeretném elsősorban megköszönni és megdicsérni, hogy ilyen szuper interjút hoztál össze!
    Különösen közel állt hozzám ez a bejegyzés, én is ezen a pályán gondolkozom és Benedek Dorottya neve sem ismeretlen számomra, így belátást nyerhettem még egy remek fordítónk “életébe”.
    Aristotle és Dante a világmindenség nyomában pedig valóban nagyon jó fordítás volt, el sem hiszem, hogy lehetséges a folytatása. Csak én sikítozom örömömben?
    És végül szeretném megköszönni, hogy vezeted ezt a blogot, igazán jó érzés egy olyan ember gondolatait, véleményeit olvasni, akiről tudom, hogy bármikor nyíltan fogadja a kommenteket és szívesen válaszol, törődik az olvasókkal.
    Remélem még sokáig hallhatunk felőled! 🙂
    Tamara

    • Szia! Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett az interjú és a cikk is. Ígérem, lesz még folytatás 🙂 És drukkolok ám, hogy majd pár év múlva a te neved is ott legyen jópár könyvben 🙂