Filmkritika: Egy kutya négy élete (2016)

Filmkritika: Egy kutya négy élete (2016)

0
Oszd meg!

Az Egy kutya négy élete regény hatalmas kedvenc lett, és bevallom, elsősorban a film trailerjének köszönhetem, hogy elolvastam. Igen, ennyire megfogott a film megható és édes előzetese. Naná, hogy ezek után még jobban vágyam a filmélményre is.

Viszont most kifejezetten nehéz a könyv rajongójaként megszólalni a filmről. Mert maga az alkotás nem volt rossz, de teljesen eltért a könyvtől. Olyan nagy változtatásokat eszközöltek az írók, amiktől totál más lett a kettő. Nem mondom, hogy rossz a film, de nem tagadom, egy kissé csalódtam. Spoileresen folytatom

A könyvben azt szerettem nagyon, hogy a kutyus összes élete számított. Mindegyikből elsajátított egy-egy olyan tapasztalatot, amit a következő életében hasznosítani tudott. Például a legelső rövid életében megtanulta, hogyan kell utcakutyaként élni, élelmet szerezni, távol maradni az emberektől és a céljaira koncentrálni. Ez segítette őt abban, hogy a negyedik életében eljuthasson az idős Ethanhez. És még számos ilyen dolgot el lehet mondani, ami a könyvben számított.

A film kissé gyorsan átszaladt a kutyus életein, nagyon semmitmondóak voltak azok, amikben nem Ethannel volt együtt. Persze, valamennyire megértem, hogy miért is Ethanre akartak koncentrálni, csak valahogy elveszett a szellemiség, miszerint egyik élete sem volt felesleges.

Ha a filmet önmagában nézem, akkor azt kell mondjam, hogy rendben van Aranyosak voltak a kutyusok, működtek a poénok, rengeteg vicces jelenetet kaptunk. Szerettem a komolyabb, drámaibb hangvételű képsorokat is, egyszerűen jó volt mozgóképen újraélni Bailey történetét, aki annyira szerette a gazdáját, Ethant, hogy bármit megtett volna, amivel boldogabbá és jobbá teszi az életét.

Ami viszont pozitív, hogy Ethan karaktere sokkal komplexebbnek tűnt a filmben. Láthattuk őt gyerekként, tiniként és felnőttként is, és mindhárom szakaszában nagyon jól be lettek mutatva a nehézségei és a problémái. Leginkább a tini Ethant szerettem, aki képes volt megvédeni a saját anyját, átélte az első szerelmet, és élete legnagyobb csalódását is. Oké, nem tagadom, K.J. Apa és Britt Robertson rajongóként pláne ez volt a legélvezetesebb rész.

Értékelés: 8/10

Mindent egybevéve jó film volt, amit az egész családnak ajánlok megtekintésre. Tény, hogy a könyv jobb, és sokkal több érzelmet és gondolatot közvetít, de azért ez egy jól sikerült adaptáció, aminek érdemes esélyt adni. Csak arra jó figyelni, hogy más, mint a könyv, és éppen emiatt más élményt is nyújt. Ez viszont plusz egy ok lehet arra, hogy elolvassátok a regényt. Mert az tényleg tökéletes.

738 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás