Tényleg ördögtől való félbehagyni egy könyvet?

Tényleg ördögtől való félbehagyni egy könyvet?

7
Oszd meg!

Pár hete volt egy érdekes beszélgetésem Deszyvel, amiben arról volt szó, hogy félbehagyni egy könyvet milyen izé. Tulajdonképpen az egészet az robbantotta ki, hogy volt egy olyan regény, amit mindketten elkezdünk olvasni, de én feladtam hatvan oldal után, ő kitartott, és nagyon megszerette a végére.

Az ominózus regény címét nem írom le, nem ez a lényeg. A könyv hősnője egyszerűen kikergetett a világból, és annyira idegesítettek a dolgai, hogy képtelen voltam olvasni. Egy olyan tipikus péklapát kategóriás hősnőt képzeljetek el, akiben semmi szimpatikus nincs.

Deszy viszont azzal érvelt, hogy az egész regény a személyiségfejlődésre épített, később a csaj (állítása szerint 🙂 ) nagyon normális lett, és a végére igazán szerezhetővé vált a regény, így szerinte hülye voltam, amiért abbahagytam. (Persze nem így szó szerint írta)

És mi szerintem a lényeg? Elárulom. Kitartson-e az ember, ha egy regény eleje számára bűnrossz, mert adott a remény, hogy a végére igazán megszereti. Mondhatjuk azt is, tényleg bűn lenne-e abbahagyni egy könyvet?

Nos, véleményem szerint nem az. Kevés a szabadidőm, és miért áldozzam olyan könyvekre, amit csak talán szeretek meg? Miért ne olvassam helyette azt, ami az első laptól az utolsóig elvarázsol? Egyáltalán, miért pocsékoljam az időmet arra, ami nem jön be. Na ugye, hogy nem éri meg?

Persze, értem Deszy érvelését, ha később jó lett az adott könyv, akkor tényleg elszalaszthattam valamit. De speciel saját magamról tudom, hogy jártam már hasonló cipőben, olyan könyvvel, aminél meg kellett küzdenem, hogy eljussak a jó részig. És utólag mi maradt meg bennem? A küzdelem. Az, hogy harcolnom kellett, halálra untam a könyv elejét, idegesített minden oldalon, és aztán oké, beindult, de odáig eljutni, egek, borzalom volt! Ebből pedig köszönöm, nem kérek újra.

Éppen ezért minden elkezdett könyvemnek adok 60 oldalt. Ha annyi idő alatt sem fog meg, akkor félbehagyom.

Túl az értékes az időm ahhoz, hogy olyanra pocsékoljam, ami talán jó lesz. Túl sok jó könyv van még a várólistámon, amiket nem tudtam elolvasni. Így az én véleményem szerint abszolút nem bűn félbehagyni egy könyvet, mert tudom, rengeteg csodás történet vár rám. De ez saját vélemény, kíváncsi vagyok a tiétekre is.

1597 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

7 Hozzászólások

  1. Szerintem ez nem oldalszámban mérhető. Nálam is van olyan könyv, amit lazán félbehagyok. Inkább az a kérdés, hogy mennyire indul be a sztori. Ennél a könyvnél érezhető volt, hogy még nem indult be, így esélye sem volt a kérdéses szereplőnek arra, hogy megmutassa, fejlődni fog.

    (Illetve még mindig nem értem, a kérdéses szereplővel miért volt bajod, amikor nála sokkal rosszabbaktól meg el vagyok ájulva. Pl. A koronahercegnő…)

  2. Alapjáraton utálok könyvet félbehagyni, és elég erőteljesen ütközik az elveimmel, hogy megtegyem, különösen azért, mert nagyon ritka, hogy az első oldalakon megfog egy könyv, így a legtöbb könyv esetében (hacsak nem annyira jó, hogy később akár kedvencként is tudjam említeni, ami nálam csak akkor működik, ha semmi hiányérzet nem marad bennem a történettel kapcsolatban) van egy hosszabb-rövidebb “szenvedős” szakasz.

    Vannak azonban könyvek, aminek a szereplőivel vagy az alapsztorijával (utóbbi az én hibám, nagyon ritka, hogy elolvasom egy könyv fülszövegét, mielőtt megveszem/kiveszem a könyvtárból) annyira nem tudok azonosulni, hogy akaratlanul is mással kezdem elfoglalni magam az olvasás helyett, és azon kapom magam, hogy hetek óta egy sort sem olvastam. Ilyenkor már jön az, hogy mérlegelnem kell, hogy bennem van-e a hiba, és valamilyen külső tényező miatt hagytam-e félbe a könyvet, vagy esetleg lenne millió olyan könyv, ami miatt égek a vágytól, hogy olvashassam, csak van ez a könyv, ami nem is tudom..Nem érdekel annyira, mint a többi.

    Na és ilyenkor jön a következő csata, amit meg kell vívnom magammal, mert egyáltalán nem mindegy, hogy érdekelne-e a könyv, és azért nem visz rá mégsem a lélek, hogy olvassam, mert hónapok óta szemezek a könyvvel, ami a polcomon vár rám, és a kedvenc írómról van szó, vagy tényleg semmi más ok nincs, csak maga az éppen olvasott könyv.

    Szóval egyetértek veled, nem ördögtől való félbehagyni egy könyvet, viszont Deszynek is abszolút megvan az igaza, ugyanis nagyon nem egyszerű meghozni egy ilyen döntést, volt már, hogy utólag nagyon megbántam, hogy félbehagytam egy könyvet, mert maradt bennem egy hiányérzet a történet befejezetlensége miatt, és amikor újra a kezembe került emiatt, akkor meg már elölről kellett kezdenem az olvasását..:)

  3. Én szinte sosehagyok abba könyvet, de csak mert a könyvmoly karrierem pontosan így kezdődött. Kaptam egy könyvet karácsonyra még jóóval korábban, eléggé mérges voltam miatta, mert nem voltam oda olvasásért, de ha már volt, elkezdtem olvasni. Kábé a felénél abbahagytam, mert nem kötött le. Fél évvel később újra elővettem, végigolvastam, aztán kikölcsönöztem a maradék öt részét is, utána gyűjtöttem annyi pénzt, hogy meg is vegyem őket, és azóta is olvasok, amikor csak tehetem 😀 Az ominózus könyvsorozat a mai napig kedvencem, és nem is értem, hogy tehettem anno félre.

  4. Szerintem mindenkinek a saját döntése,mi az amit tud vagy esetleg nem tud folytatni.
    Én pl. a Borzongás című könyvvel (Maggie Stiefvater) voltam így. Egyik barátnőm ajánlotta, miatta kezdtem el olvasni. Aztán azt hittem,hogy megőrülök tőle. Előtte még sosem jártam így és emlékszem, először magamat hibáztattam,hogy biztosan én vagyok a rossz. Aztán folytattam az olvasását és egy idő után azt vettem észre,hogy szenvedésnek érzem az időmet ezzel tölteni. Így a felénél kb. abbahagytam. Persze,a barátnőm próbálta megmagyarázni,hogy “pedig az a könyv egy mestermű”,de amikor csak a főszereplőre gondoltam és a sztorira,kirázott a hideg. Megértem,ha más szereti,de nem vagyunk egyformák.
    Tehát én úgy gondolom,mindenki maga dönti el,mi az amit még eltud viselni és mi az amit nem. Ahogy mindenki más-más karaktereket tart szimpatikusnak (vagy elviselhetőnek).

  5. Én is elkezdtem olvasni egy könyvet (Démon tolvaj​,Darren Shan-tól ) az eleje rohadt borzalmas volt, utána a közpe felé kezdett beindulni de, megint unalmas rész jött akkor letettem vagy 3-4 hónapra.De pörgős rész jött és be tudtam fejezni.

  6. Egy ideig én is küzdöttem magammal emiatt, mert hát csak nem hagyok félbe könyvet. De aztán rájöttem, hogy bizony nincs időm rossz (nyilván ez szubjektív vélemény) könyveket olvasni. Persze van olyan, ami nem annyira jó, de nem is annyira rossz, hogy azonnal letegyem.

  7. Hű, köszönöm a sok hozzászólást, tök jó volt elolvasni őket. Bocsi, hogy nem reagálok mindenre külön, de kábé csak bólogatni tudnék, vagy ismételni saját magamat 🙂