Exkluzív interjú Szabó Krisztinával, a The Duff és a Soha nem elég...

Exkluzív interjú Szabó Krisztinával, a The Duff és a Soha nem elég fordítójával

0
Oszd meg!

Szabó Krisztina nevéhez már 17 fordítás köthető, köztük olyan király könyvek, mint a The Duff, a Soha nem elég, a Bad Girls Don’t Die vagy éppen a legújabb Karen Rose könyv, a Közelebb, mint hinnéd.

Az interjúban Krisztina többek között a munkáiról mesélt, kulisszatitkokat árult el, picit a magánéletébe is beavatott minket. Sőt, eláruta azt is, mely két Könyvmolyképzős regény fordításán dolgozik mostanság!

A moly.hu szerint 17 könyvet fordítottál. Melyik áll hozzád a legközelebb és miért?

Talán nem meglepő módon a DUFF a kedvencem. Megkaptam a könyvet postán, elkezdtem olvasni, és hirtelen azt vettem észre, hogy este van és elfogytak a lapok. Tetszett a könyv üzenete, könnyű volt azonosulni a karakterekkel, és Kody Keplinger lenyűgözően jól ír. Öröm volt a DUFF-ot fordítani, remélem, sok regényt olvashatunk még tőle magyarul a jövőben.

Fordítottál már Young Adult regényt, krimit, erotikában bővelkedő könyvet és egészséggel foglalkozót is. Egyszerűbb ugrálni a műfajok között? Volt olyan, amivel kissé meggyűlt a bajod?

Szerintem azt a legkönnyebb fordítani, ami közel áll az ember szívéhez, amihez hasonlót maga a fordító is sokat olvasott. Ha új műfajba kell belekóstolni, az mindig egy kicsit idegen terepnek tűnik az elején, és sokszor több utánajárást igényel. Talán még az is hozzátartozik ehhez a kérdéshez, hogy mivel minden író más, még az azonos műfajon belüli szerzők között is hatalmas különbségek lehetnek, hiszen valaki tömörebben, valaki költőien fogalmaz, vannak realisztikus és fantasztikus könyvek, stb. De minden könyv egy nagyobb egység, hónapokig dolgozom rajta, aztán lezárul, és egy kis idő elteltével azért minden műfajba bele lehet rázódni.

Akadt olyasmi, aminek nagyon utána kellett néznem, például a fotózásnak a Bad Girls Don’t Die miatt, ami aztán az később kapóra jött a Never Enough-nál is. De az is előfordult, hogy egyetemi anatómiajegyzeteket böngészve próbáltam rájönni, hogyan is hívják magyarul egy adott idegköteg részeit, vagy azt keresgéltem, van-e bizonyos ételeknek egyáltalán magyar neve. Talán a receptes könyvekkel volt a legtöbb probléma, mert az angolszász országokban sok olyasmit használnak, amit nálunk kevésbé, és nem feltétlenül van ezekre egységes vagy egyértelmű megnevezés.

Kami Garcia Légió sorozatának te fordítottad a második kötetét, az elsőt viszont Zelei Róbert. Az átvételnél mire figyeltél? Milyen trükköket vetettél be, hogy meglegyen a kontinuitás?

Azzal kezdtem, hogy elolvastam magyarul az első részt. Innen már viszonylag könnyen ment, mert a legtöbb dologra emlékeztem, csak néha-néha kellett fellapozni az első könyvet, hogy megnézzek valamit. Bizonyos szempontból könnyebb volt, hiszen pár fordítási megoldást csak át kellett venni, nem nekem kellett frappáns magyar megfelelőt találni, bizonyos szempontból pedig ugyanolyan volt, mint bármilyen másik könyv, mert a második részben nagyon sok újdonság volt, amikről korábban nem esett szó. Az is nagy segítség volt, hogy ugyanaz a szerkesztő dogozott az első és a második köteten is; sokan nem is gondolnák, de egy jó szerkesztő nagyon sokat hozzá tud tenni a fordításhoz.

A szerkesztő fontosságával nagyon egyet tudok érteni 🙂 Ha már háttérmunka: hogy folyik nálad egy könyv fordítása? Hogy érdemes téged elképzelni?

Általában elektronikusan kapom meg a kéziratot, eddig egyszer fordult elő, hogy csak a rendes, kézzel fogható könyvet kaptam meg. Jobban is szeretek így dolgozni, sokkal kényelmesebb: a képernyő baloldalán az angol szöveg van, jobboldalt pedig a Word dokumentum, amibe a fordítást írom.

Előre megtervezem, hogy hány oldalt fordítok le egy nap, és igyekszem ehhez tartani magamat – néha több, néha kevesebb sikerrel. Szerintem ilyen szempontból a fordítás is pont olyan, mint bármelyik másik munka: néha jobban megy, néha kissé nyögvenyelősen. Az biztos, hogy időről időre meg kell állni, és alaposan utána kell nézni bizonyos dolgoknak, akár még könyvtárazni is kell, ami tudom, furán hangzik a 21. században, de előfordul, leginkább akkor, ha ismertebb költők versei szerepelnek egy könyvben.

Kíváncsiak vagyunk ám a jövőre is! Mely regényeken dolgoztál mostanság?

Jelenleg Kristen Callihan Idol című könyvét fordítom, ez egy igazi Rubin Pöttyös könyv, és az eddigi értékelések alapján kifejezetten népszerű, szóval biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog azoknak, akik szeretik ezt a műfajt. Ezután pedig a Heartless jön Marissa Meyertől, amit már nagyon várok, egyrészt azért, mert sok jót hallottam az írónőről és tudom, hogy itthon is sokan szeretik a Holdbéli krónikák sorozatát, másrészt pedig azért, mert nagyon közel állnak hozzám a különböző mesefeldolgozások, imádok ilyesmit olvasni.

Mesélsz nekünk egy kicsit magadról is? Fordításon túl mivel foglalkozol, mi a hobbid?

Gondolom, nem lesz nagy meglepetés, ha elárulom, hogy nagyon szeretek olvasni. Korábban főleg a young adult és a fantasy kötött le, az utóbbi időben pedig nyitottam a science fiction felé is; szóval általánosságban elmondható, hogy az SFF az én terepem, és ha emellé még YA is, akkor nagy eséllyel tetszeni fog. A videojátékokat is nagyon szeretem, főleg fordítás után jó, mert teljesen másfajta tevékenység, más gondolkodásmódot igényel és kikapcsol.

És persze meg kell említenem a szívemnek legkedvesebb tevékenységet: az írást. Régóta írogatok, eleinte főleg novellákat, azóta pedig már regényeket is; reményeim szerint én is ott leszek a következő Aranymosáson, és meglátjuk, hogy alakul.

Sok sikert az Aranymosáson, és köszönöm a beszélgetést.

1361 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
1361 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás