Íme, a 10 kedvenc Malec idézetem A Végzet ereklyéiből

Íme, a 10 kedvenc Malec idézetem A Végzet ereklyéiből

0
Oszd meg!

Akárcsak sokatoknak, így naná, hogy nekem is Malec volt a kedvenc párosom A Végzet ereklyéiben – éppen ezért várom nagyon izgatottan a róluk szóló trilógiát.

Egy kis nosztalgia gyanánt összegyűjtöttem a 10 kedvenc Malec idézetem a sorozatból. Akad köztük több romantikus közös pillanat is, de belecsempésztem Alec vagy Magnus egy-egy jó momentumát is. Alább mindet megnézhetitek.

Figyelem! Az idézetek A Végzet ereklyéi spoilereket tartalmaznak!

#1

„A fiú válasz helyett megfogta Magnus kezét. A boszorkánymester kérdő tekintettel hagyta, hogy talpra húzza. Mielőtt egy szót szólhatott volna, Alec hozzásimult, és megcsókolta. Magnus halk, elégedett nyöszörgéssel ragadta meg a fiú ingének hátát, felgyűrte, és hűvös ujjaival végigsimította a gerincét. Alec előredőlt, az asztal pereme és saját teste közé szorítva Magnust. Nem mintha a boszorkánymester bánta volna.”

#2

„– És ő szeret még téged?
– Nem hiszem – mondta Magnus szárazon. – Nem volt valami kedves velem, amikor legutóbb találkoztunk. Persze lehet, csak azért, mert nekem van egy tizennyolc éves fiúm állóképesség-rúnával, neki meg nincs.”

#3

„– Gyerünk, cukorborsó! – szólt. – Ideje felkelni, és szembenézni az új nappal!
– Cukorborsó? – kérdezte Alec.
– Csak kipróbáltam.
A fiú megrázta a fejét.
– Ne!
Magnus vállat vont.
– Én ragaszkodom hozzá.”

#4

„Alec átkarolta Magnust, az ajkára tapasztotta az ajkát, és hevesen csókolta. Magnus, mintha sokkot kapott volna, mozdulatlanná dermedve állt. Jó páran – Árnyvadászok és Alvilágiak egyaránt – álltak körülöttük, bámulták őket, és sutyorogtak. Simon gyorsan a Lightwood szülőkre nézett, akik elkerekedett szemmel és tátott szájjal figyelték a jelenetet. Maryse a szája elé kapta a kezét.
Maia értetlenül meredt a párra. – Na, álljon meg a menet! – szólt. – Ezt is mindenkinek csinálnia kell?”

#5

„Nem egyetlen csúnya, nagy dologról van szó, hanem sok látszólag mellékes apróságról. Amikor Magnusszal utazgattunk, és valahonnan hazatelefonáltam, apa sosem kérdezte meg, hogy van. Amikor felszólalok a Klávé gyűlésein, senki sem figyel oda, és nem tudom, hogy azért, mert fiatal vagyok még, vagy valami más az oka. Anya egyszer az unokákról beszélgetett az egyik barátnőjével, de abban a pillanatban, hogy beléptem a szobába, elhallgattak. Irina Cartwright azt mondta, kár, hogy senki nem fogja örökölni a kék szememet. (…) Nem olyan ez, mint egy szúrt seb, amit ki tudsz védeni. Inkább olyan, mintha mindennap milliószor megvágna kicsit a papír éle.”

#6

„– Alex… Alec. Ha azt a benyomást keltettem benned, hogy elfogadtam a halálod gondolatát, akkor bocsánatot kell kérem. Megpróbáltam, legalábbis azt hittem… Elképzeltem, hogy ötven, hatvan évig mellettem leszel. Azt hittem, akkor majd készen állok rá, hogy elengedjelek. De hát rólad van szó, és most már tudom, hogy semmivel sem lesz akkor könnyebb szembenéznem az elvesztéseddel, mint most. – Gyengéden a két keze közé fogta a fiú arcát. – Sem most, sem akkor nem leszek képes szembenézni vele.
– És most mihez kezdünk? – kérdezte suttogva Alec.
Magnus megvonta a vállát, és hirtelen elmosolyodott; zilált fekete hajával és csillogó zöld szemével olyan volt, mint valami virgonc tinédzser. – Azt tesszük, amit mindenki más – felelte. – Ahogy mondtad. Reménykedünk.”

#7

„– Árnyvadász vagyok. – jelentette ki Alec. – Erről szól az életem, Magnus. Nem miattad mentem el. Legközelebb szeress bele egy biztosítási kárbecslőbe vagy…
– Alexander. – szakította félbe Magnus. – Nem lesz legközelebb. – Közelebb hajolt, a homlokát Alec homlokának támasztotta, zöld szemével a fiú szemébe nézett.”

#8

„– Alecben nincs gyengeség – jelentette ki Isabelle.
– Nincs – mondta Magnus. – Aki így mer szeretni, abban van erő. Igazság szerint azt szerettem volna, ha itt vagy mellette. Te úgy érted meg, ahogy én nem tudom. És szeret téged.
– Persze, hogy szeret. A nővére vagyok.
– A vérrel nem feltétlenül jár együtt a szeretet – állapította meg keserűen a boszorkánymester. – Csak kérdezd meg Claryt!”

#9

„– Zakariás testvér – mondta Isabelle. – A Dögös Néma Testvérek Naptárának poszterfiúja januártól decemberig.
– Létezik olyan, hogy Dögös Néma Testvérek Naptára? – kérdezte Alec. – Meg lehet venni?”

#10

„– Úgy tűnik, anyám elfogadta – mondta Alec. – De apám…nos, ő nem igazán. Egyszer megkérdezte, szerintem, mitől lettem meleg.
Simon érezte, hogy Isabelle izmai megfeszülnek mellette.
– Hogy mitől lettél meleg? – hitetlenkedett. – Alec, ezt nem is mesélted.
– Remélem, azt felelted, hogy megcsípett egy meleg pók – mondta Simon.
Magnus felhorkant, Isabelle viszont értetlenül nézett.
– Olvastam Magnus képregényeit – jegyezte meg Alec –, tudom, mire célzol. – Halvány mosolyra húzódott a szája. – De akkor, ez azt jelenti, hogy a testméretünk arányában elkaptam a póktól a melegséget?
– Csak ha nagyon meleg pók volt – felelte Magnus, aztán felkiáltott, ahogy Alec ököllel vállon ütötte. – Aú! Oké, nem érdekes.”

4434 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás