Könyvkritika: Hajdu-Antal Zsuzsanna – Léggömbök

Könyvkritika: Hajdu-Antal Zsuzsanna – Léggömbök

0
Oszd meg!

Jó sokáig gondolkodtam, mielőtt megírtam ezt a kritikát. Az író ugyanis kemény témákkal dolgozott, és nem semmi, amit a regényben végre hajtott. Mégsem ájultam el teljesen a végeredménytől, valahogy sokkal többet és jobbat vártam, leginkább a 93%-os értékelés láttán. (Ami nagy valószínűséggel sajnos csökkeni fog, ha benyomom oda a 3 csillagom, és emiatt van is egy kis lelkifurdalásom).

A Léggömböket nagyon tudtam volna szeretni, ha olyan a hősnője, akivel könnyen lehet azonosulni, és nem csak meg tudom érteni, hanem meg is tudom kedvelni. Már az is segített volna, ha a férfi főhőst, Matyit igazán a szívembe zárom, de sajnos ez is csak ímmel-ámmal ment. Így pedig nem egyszerű igazán szeretni egy Young Adult regényt, ami a kemény témák mellett alapvetően a romantikára épít.

A történet középpontjában a tizennyolc éves Dorka állt, az utolsó gimis évébe csatlakozunk. Miután évekig kizárta magát az osztályközösségből, az osztálykiránduláson mégis beindul valami közte, és Matyi között, akivel évekig levegőnek nézték egymást. Hamar jön is a nagy szerelem és aztán a nehézségek, amikor kiderül, hogy Matyi nagyon súlyos beteg, és a titkát Dorkára bízza, akit ez – és a fiú betegsége – szinte teljesen felőröl.

A komoly téma, és annak a kifejtése volt az, ami miatt nem tettem le a regényt. Kíváncsi voltam hogy sikerül átadni a betegséget, milyen csavarokkal él az írónő, és igen, hajtott előre a prológus is. (Utóbbiról később). Alapvetően a dramaturgiai csúcspontok a legjobb helyekre kerültek, a végén teljesen összeállt a sztori, és jó pár helyen meglepetést is okozott a könyv. Tetszett, hogy az írónő bevállalós volt.

A problémám tényleg a karakterekkel volt. Konkrétan Dorka készített ki: az a lány egy időzített bomba. Állandóan – de végig! – nyafogott, saját magát sajnáltatta, de ami ennél is rosszabb: hülye volt. (Vagy legalábbis annak tűnt). Hiszek a karakterfejlődésben, ahhoz, hogy a csúcsra jussunk kell a mélység is, de ez a lány sajnos a szememben nagyon mélyre került ahhoz, hogy észre vehessek bármilyen fejlődést.

Ahogy én elképzeltem: Dorka | A fotón: Lucy Hale

És ami a legdurvább: sose lehetett nyomon követni az érzelmeit. Például: az egyik jelenet végén totál boldogság, annyira jó minden, aztán lapozok egyet, és Dorka ki van akadva, összeveszik Matyival és hú de nagyon utálja őt. Ráadásul a srác is eljátssza ugyanezt. Derült égből jönnek a párkapcsolati drámák, a szexen való állandó agyalás és zsarolás, miközben a lényeg ott van a szemünk előtt.

Dorkának volt egy félmondata, aminél hittem, hogy ez még elsülhet jól: megjegyezte, hogy mennyire nehéz egy beteg srác barátnőjének lenni, és ő ezt nem akarja. Annyira vártam, hogy ez a gondolat komolyabb kifejtésre kerüljön majd, és komolyabban agyaljon ezen, vagy érezzem, hogy neki emiatt lelkifurdalása van. De ezért éppen nem volt, és apróságokon húzta fel magát. Oké, hogy tinik, akik a hangulatváltozásaikról is ismertek, elhiszem, hogy ez a realitást is jellemezheti, de olvasás közben engem idegesített a dolog.

Matyi egy fokkal már jobb volt, kifejezetten izgalmas volt nála a kosaras szál, és annak a leírása, miként éli meg, hogy mindent elveszít az életében, ami fontos, hogy egyre betegebb lesz, az álmait nem érheti el, az anyja egy hisztérika, és így tovább. De sajnos nála is nagyon előtérbe volt helyezve a hiszti-faktor, amit nem mindig értettem meg.

A könyv közepén és végén pedig történtek olyan dolgok, amitől azt hittem, hogy megborul majd a világom. Úgy hittem sírni fogok, érzelmileg totál tönkrevág, de sajnos nem történt semmi. És igazából Dorkánál se volt változás. A nagyon komoly dolog miatt is ugyanúgy hisztizett, mint az apróságokon. Így hogy a fenébe szakadjon meg az én szívem is?

Ahogy én elképzeltem: Matyi | A fotón: Josh Hutcherson

És akkor a prológus, mert az nagyon felhúzott. Én végig abban a hitben voltam, hogy Dorka a regény egy pontján majd megvakul. Iszonyatosan vártam a dolgot, mert tetszett a lehetőség, hogy egy megvakuló lányról olvashatok. Erre bumm, erről szó sem volt. És bár érdekes volt, amit behoztak nála, de másra vágytam no.

Ha eltekintek a hisztitől, akkor alapvetően a Léggömbök egy jó regény, ami fontos üzenetet ad át, és tényleg volt benne egy csomó olyan dolog, ami tetszett. Most ezekből emelek ki párat:

– Dorka apjának a figurája zseniális volt. Nagyon jókat nevettem a beszólásain, és külön bejött, hogy mennyire gondoskodó és cukorpofa volt a “hagyjál már békén, tévézek” álarc mögött.

– A felnőttek karakterei amúgy is ütősek voltak, Matyi szülei különösen hitelesnek tűntek, és a tanárokat is imádtam.

Időnként nagyon jó volt a könyv humora, és olyan egysoros vicceket szállított, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül.

– A gimi leírását nagyon hitelesnek éreztem, a tanárok karaktereit, a hülye beszólásaikkal pedig aztán pláne. A ballagás pedig kifejezetten megérintett, pár kellemes emléket is ébresztett bennem.

– A legjobb barátnő, Vica zseniális volt. Mindannyiunknak van olyan barátja, mint ő, aki azt képzeli, mindent jobban tud, és ha ellenkezni merünk, jajj nekünk. És ilyenkor merül fel a kérdés: szükségünk van ilyen barátokra? Ezt a szálat nagyon ütősen megírta az írónő.

Ahogy én elképzeltem: Jani | A fotón: Alexander Ludwig

Jani karaktere is pirospont. Nagyon megszerettem a srácot, sokkal jobban, mint Matyit. A könyv második felében lévő Dorka – Jani barátság pedig annyira édes volt, és bár sok olyan dolog történt köztük, ami sejthető volt, az a szál mégis szuper emlékként marad meg bennem. Pluszban az, hogy Jani erdélyi volt, és mindezt hogy viselte magán külön sokat hozzátett a karakter szerethetőségéhez a szememben.

– Ó, és a tetős jelenetek! Komolyan, olyan feelinget árasztottak, legszívesebben én is kimennék a panel tetejére, hogy szétnézzek egy kicsit, de nem tudom kinél van a kulcs. Dorka és Matyi tetős jelenetei pedig nagyon ütöttek.

– A betegségek leírása nagyon hitelesnek tűnt, ahogy az is, Matyi miként éli meg az állapotát. Nem semmi kutatómunka állhatott mindezek mögött, ezért tutira emelem a kalapom.

– A nyelvezet és a stílus is könnyen befogadható és jól olvasható. És hát, a korábban említett humor is nagyon jól esett időnként.

Értékelés: 6/10

Bármennyire is szeretném, nem tudok többet adni a könyvnek 6 pontnál. Értékelem az üzenetet és az igyekezetet, a témaválasztás is bevállalós lett, a betegség leírása is nagyon megtetszett, de… Dorka, és időnként Matyi az agyamra ment, mint ahogy a hisztijeik is. Kár érte. De az írónőre mindenképpen érdemes lesz odafigyelni, mert hiszem, hogy a következő regénye már tényleg jobb lehet.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen gyönyörű. A könyv egy fontos jelenetében is feltűnik a lufi, szóval még releváns is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ahogy a fülszöveg is írja, Gayle Forman és John Green rajongóinak érdemes belevágni.

257 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás