4 könyv, aminek nem szerettem a lezárását

4 könyv, aminek nem szerettem a lezárását

6
Oszd meg!

Úgy hiszem, egy dologban minden olvasni szerető ember egyet ért: egy könyv lezárása kiemelten fontos. Hiszen nagyon nem mindegy, hogy az ember nagy mosollyal a kezében rakja le a könyvet, vagy éppen morogva.

Most négy olyan könyvélményemről mesélek, ahol nagyon szerettem a teljes regényt, de pont a lezárása volt az, ami nem ragadott magával. Vagy mert mást vártam, vagy mert kimaradt valami, amit fontosnak éreztem.

És persze ott van a mumusom: amikor nincs lezárás. Amikor az író “azt mondja“, hogy képzeljem el én miként ért véget a regény, gondoljam tovább a dolgokat. Ő írta a regényt, az ő karaktereiről van szó, ne én döntsem már el, hogy a lány megölte magát, vagy vígan éli tovább az életét…

Nagyon fontos: a lista spoileres, óvatosan nézzétek! Ne feledjétek, a könyvek végéről mondok véleményt, tehát ha valamelyiket még nem olvastátok, görgessetek tovább a másik borítóig. Jó olvasást (és szép nindzsa mozdulatokat kívánok :))

Gayle Forman – Csak egy nap

Nagyon ötletesen volt felépítve a könyv: a hősnőnk találkozott álmai pasijával, együtt töltött vele egy éjszakát, de kamu nevet adtak meg egymásnak elérhetőség nélkül, és amikor elkeverednek a másiktól, és hiába keresik, nem lelik egymást.

A hősnő annak szentel az életéből egy évet, hogy megtalálja a srácot. Ez a mozgatórugója a történetnek, de a mélyben én mást véltem felfedezni. Szerintem ez a könyv nem a szerelemről szól, hanem a lányról, aki kilép a komfortzónájából, megerősödik, felnőtté válik és nem engedi, hogy elnyomják.

És akkor mi a vége? Naná, hogy a romantikus giccs: megtalálja a srácot. Nem sajnálom tőlük a boldogságot, de úgy éreztem, hogy ez már a giccs, a gejl kategória, és nem is túl hiteles lezárás. Végre, lehetett volna egy regény, ahol nem a szerelem, vagy a pasi a lényeg, hanem egy lány, aki végre elkezdi élni az életét.

Jandy Nelson – Neked adom a napot

Ez a csodás regény (mert tényleg imádtam, kivéve a végét) két ikertestvérről szólt, váltakozó nézőponttal. Jude-nak is megvolt a saját pasija, össze is jöttek a végén, jött a romantika.

Naná, hogy engem a meleg Noah, és az ő párja, Brian ragadott magával. A könyv során szépen felépítették köztük a szerelmet: megnézhettük, miként jönnek össze, hogy mélyül el a kapcsolatuk, majd miként romlik meg, és válnak szét.

A könyv lezárása pedig? Jude nézőpontjában vagyunk, ő elnarrálja, hogy Noah beszalad az erdőbe, majd két perc múlva Briannel kéz a kézben kijönnek, és szivárvány, napsugár, boldogság és elmennek a csudába.

Látni akartam hogy békülnek ki, azt akartam, adja nekem a napot az írónő, hadd éljem át Noah érzéseit, ahogy levetkőzi a gátlásait, a félelmeit, és kibékül élete szerelmével. Ha már Jude megkapta a nagy pillanatokat és a csodás egyesülést, ez miért nem járt Noah oldaláról? Azt a pár oldalt még bőven elbírta volna a könyv.

Kerstin Gier – Smaragdzöld

Nagyon szerettem a teljes sorozatot, és le a kalappal az írónő előtt, amiért ilyen csavaros ötleteket talált ki. Viszont a Smaragdzöld vége nem ragadott magával.

Kicsit gyorsnak éreztem az egészet, a nagy lezárást, ahogy Gwendolyn végül megmentette a napot, és sikerült végeznie a gonosszal. Szó se róla, izgalmas volt és csavaros, de egyszerűen nagyon gyors.

Csak kapkodtam a fejem, fel sem tűnt, hogy mi is van itt, erre bumm, máris véget ért. Alig pár oldal alatt lezárt egy teljes trilógiát, mintha nem lett volna elég ideje és kedve, hogy teljes egészében kidolgozza. Oké, hogy izgalmas volt, de…

Julie Anne Peters – Amikor ​ezt olvasod, én már nem leszek

A sztori nagyon izgalmas volt: egy lányt állított a középpontjába, aki csatlakozott egy öngyilkos csoporthoz, és számolja vissza a napokat, mire megöli magát. Aztán találkozik egy sráccal, akibe mondhatni beleszeret, a srácról pedig kiderül, hogy rákos, és a halálán van, de még így is élni akar, kiélvezni minden pillanatot.

Daelyn megtudhatta, milyen az, ha valaki élni akar, de egy betegség elveszi tőle a lehetőséget, megélhette a szeretetet, a barátságot, a boldogságot, a szerelmet. Teljesen érthető módon ezek a gondolatok valamennyiben csak megváltoztattják a depresszió szülte elhatározást.

No és mi van a könyv végén? A nagy büdös semmi. Nincs lezárva, a csaj elvonul, de nem tudni, hogy megöli magát, vagy éli tovább az életét. Amikor a végére értem, azt hittem ketté tépek egy könyvet, annyira felhúztam magam rajta. Iszonyat dühös lettem, és ahogy rágondolok, még mindig forrong bennem az indulat. Ne én döntsem már el, hogy mi a könyv vége! (Annyira utálom az ilyet).

3498 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

6 Hozzászólások

  1. A Neked adom a napot nagy kedvencem. De pont azt hiányoltam amit te is. Imádom Noaht. Simán kifejthette volna a békülést. Megérdemelte volna.

  2. A Neked adom a napothoz én nem csak pár oldalt tennék, hanem egy teljes könyvet csak. és. kizárólag. Noah szemszögéből *-*
    Az Amikor ezt olvasod én már nem leszeken eleinte én is teljesen ki voltam akadva. Egy fél napot vitatkoztam magammal, hogy most akkor mi van 😀 Aztán megtaláltam a tökéletes megoldást: elolvastattam még három emberrel, aztán már velük is veszekedtem a végéről 😀 Az biztos, hogy elég rendhagyó megoldás, de szerintem érdekes megoldás. (De persze én is nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon az író mit gondolt…)

    • Tetszik az ötleted, én is kifejezetten örülnék egy olyan könyvnek, ami csak Noahról szól 🙂 Szerettem a testvérét is, de Noah fejezetei voltak a kedvenceim 🙂

  3. Az Időtlen trilógiához: első olvasásra nekem is kicsit elsietett volt, kb kétszer olvastam el a végét, annyira gyorsan történt minden, de mikor újra olvastam az egész sorozatot tavaly év végén, nagyjából 3 éves kihagyással már nem volt gondom a lezárással. Nem tudom miért, mert előre vártam, hogy nem fog tetszeni, de kellemeset csalódtam. Persze könnyen lehet, hofy előre felkészítettem magam 😊