Szégyellted már, hogy szerettél egy könyvet?

Szégyellted már, hogy szerettél egy könyvet?

8
Oszd meg!

Az ember alapvetően azt feltételezi, hogy aki szeret olvasni, az művelt és gondolkodásában felvilágosult, tehát nem ítéli el a másikat azért, amit olvas. De sajnos ez tapasztalataim szerint nincs így, és sokszor van az, hogy bizonyos emberek lenéznek másokat, mert olyan könyvet olvasnak, ami szerintük nem üti meg a minőségi mércét.

szurke

Itt nem is feltétlenül a szépirodalom – szórakoztató irodalomra gondolok, hanem az aktuális sikerkönyvekre a szórakoztató irodalmi könyvekből. Alkonyat, A szürke ötven árnyalata, Szepesi Nikolett könyvei a sormintát pedig bárki tudná folytatni egy címmel.

Szégyellted már, hogy szerettél egy könyvet? Szerintem ezen mindenki átesett. Én is. Elmesélem a legemlékezetesebbet.

Emlékszem, milyen remegő kézzel írtam meg anno Szepesi Niki könyvéről az értékelésem. Imádtam a könyvet, szerintem a szex mögé elbújtatva a sorok között komoly üzeneteket hordozott a könyv, ráadásul szórakoztatott is. Tudjátok mennyi meló volt abban, hogy ezt bármikor le merjem írni? Sőt, még a Túl szép könyvbemutatóján is szóba került, és élőben is felvállaltam.

szepesi

Tartottam attól, hogy egyes emberek mit gondolnak majd rólam azért, mert szerettem egy botránykönyvet. Romlik a hitelem, lenéznek, elkönyvelnek hülyének és milyen ciki már, ha leírom, hogy szerettem, inkább titkoljam és hallgassak mélyeket. Ilyen, és ehhez hasonló rossz gondolatok jártak a fejemben. Nehéz volt átkapcsolni magamban és felvállalni. Olyasmi volt, mint egy elcseszett második coming out, holott az első sem volt egyszerű.

Durva mi? Ha már azt írja az ember, hogy “felvállaltam, hogy szerettem egy könyvet“. Pedig nem az lenne az olvasás lényege, hogy szórakoztasson? Oké, vannak egyéb előnyös oldalai is: műveltebbé tesz, tágítja a világképed, fejlődik a szókincsed, és így tovább. De mindezek mellett a fő dolog szerintem a szórakoztatás.

Olyan szomorúnak tartom, hogy vannak olyan olvasók, akik szó szerint lenéznek embereket, mert olyat szeretnek, ami szerintük szemét. Pedig nagyon tévednek, mert egy könyv sem az, csak egyszerűen ők nem szeretik, de attól még nem lesz automatikusan rossz, ugye?

twilight

Néha elgondolkodom azon, hogy azoknak, akik “ott ülnek a magas lovon“, mi okoz boldogságot abban, ha lenézik azt, aki mást olvas, mint ők. Miért nem arra gondolnak, hogy “hé, legalább olvasol“…

Ha már Te is szégyellted, hogy szerettél egy könyvet, akkor pontosan átérzed, hogy miről szól a bejegyzés. És mit javaslok Neked? Bátran vállald fel. Ha A szürke ötven árnyalatát akarod megvenni a boltban, ne suttogva kérdezd meg az eladót, hogy van-e belőle. Ha megkérdik, mit olvastál legutóbb, valld be nyugodtan, hogy az Alkonyatot. Nincs abban semmi szégyellnivaló, hogy elolvastál egy könyvet, és még szeretted is.

És kinek kéne szégyenkeznie? Annak, aki elvárná, hogy szégyenkezz…

4036 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

8 Hozzászólások

  1. Én a mai napig felvállalom, hogy mennyire szerettem anno a Szürkét. 20. szülinapomra kaptam meg, és abban az életszakaszban rám nagyon nagy hatást gyakorolt, amit máig nem szégyellek bevallani. Az már más kérdés, hogy most tutira nem lenne hatással rám a könyv, a mostani énem elkönyvelné egy rosszul megírt tucatkönyvnek 😀
    Az Alkonyat dettó, 16 évesen olvastam, úristen, de mennyire imádtam és hogy elbűvölt az a regény, na meg Edward 😀

  2. Nem azért nem szeretek egy könyvet, mert divat utálni/ciki szeretni. Ha a populárissal megegyezne az ízlésem, az már nem a sajátom lenne, hanem valaminek a követése. A Twilight-nak mind a négy részét elolvastam (már 18 felett), mert kíváncsi lettem. Nem mondom, hogy borzalmasan rossz volt, érdekes a világ, tetszett az alapötlet, vannak jó részei, de egyszerűen dühít az üzenet, amit a fejlődésben lévő kamaszlányok felé közvetít: minden mindegy, ha ott az álompasi. Akkor aztán minden szuper. Család nuku, munka nuku, mert az álomférfiúd minden űrt betölt az életedben, fütyülj minden(ki) másra… Ez az életben nincs így. Az sem, ahogy

    SPOILER

    Jacob-bal folyamat alakul valami és előtte ugye Edward lelép – az életben lehetett volna olyan, hogy Edward vissza se jön többé, Bella meg ezt egyszer majd elfogadja és boldogan él a havernak induló sráccal. A bevésődéstől most tekintsünk el 😀

    SPOILER VÉGE

    Ráadásul ponyva létére is idegesített, mert túl vontatott nekem, elég lett volna trilógiának. Mégsem utálom, de dühít és nem lett kedvencem, nincs a polcomon.
    Most pedig valószínűleg jó nagy sznobnak fogok tűnni, de vállalom: a szürkét egyszerűen az irodalmi értéke miatt vágtam a sarokba. Ugyanígy kíváncsi lettem, meg nem akartam zéró infóval utálkozni, a kezembe került, belekezdtem. Az első 150 oldalon már túl sem jutottam, mert Ana, a narrátor minden 2. mondata az volt, hogy “Oh my” (angolul olvastam). Nem szerettem a stílust. Plusz nekem át sem jött, hogy akkor Christian mégis miért annyira vonzó. Mármint azt leszámítva, hogy sármos meg gazdag, ami azért így papíron leírva édeskevés 😀 (Ellenpélda: a Luxen-sorozatban, ami szintén nem egy Gyűrűk ura, hanem egy szórakoztató sorozat, ez sokkal inkább kiderült és logikusabbnak tűnt az egész, ráadásul szórakoztató is volt, pedig az is ifjúsági irodalom. Van különbség. Én nőként olvastam ezeket és egyszerűen károsak, nem adnám szívesen kamaszlány kezébe őket, ha nem muszáj, mert nekem túl szexisták (persze ezt sok mindenre rá lehet húzni, de ez is egy vélemény és ugyanúgy el kellene fogadni, mint a tiédet, amit én elfogadok). Csak ne kelljen már mindezek ellenére szeretnem őket… Ez olyan, mint a kémia 2 ember közt. Ha nincs, vagy taszítják egymást, hiába erőlködsz.
    Én nem ítélek el senkit, aki ezeket szereti, de vallásos hittérítésszerű ‘megszerettetés’ nekem sok. Én sem erőszakolom rá a kedvenceimet senkire. Az emberek pedig különböznek, ahogyan az ízlésük is, és ez így van jól 🙂

    • Nagyon tetszik ez a hozzáállás, hogy nem azért nem szeretsz egy könyvet, mert divat nem szeretni.

      Az Alkonyatról írt véleményeddel nagyrészt egyetértek – és mással is, amit írtál 🙂

  3. Könyv, amit szégyelltem volna, ilyen nem ugrik be. Olyan volt, amit a borító alapján ítéltem meg jónak vagy éppen rossznak, és pont az ellenkezője jött be, miután elolvastam, vagy többet megtudtam róla.
    Én általában rendelni szoktam könyveket, könyvesboltban ritkán vásárolok és egyszer akkor éreztem kicsit furcsán magam, amikor 3 hét alatt 2x rendeltem 2 könyvet, és a kiszállító, odavetette nekem, hogy már ilyen hamar el is olvastam az összeset. És csak annyit mondtam, hogy igen. Erre ő azt mondta, hogy ő nem tudna ennyit olvasni.
    Ekkor sem szégyenérzetet éreztem, hanem inkább meglepődtem, hogy valakinek azzal is lehet baja, ha egy másik ember olvas?! Amúgy hamar túltettem magam rajta, csak meglepett!!

    • Ó igen, a borító nagyon félrevihet, jó és rossz irányban egyaránt.
      A futár meg, grr… Mindig különös, hogy azok az emberek, akik nem szeretnek olvasni, miként látják azt, aki amúgy igen.

  4. Nekem sose tudta megváltoztatni más a véleményem egy könyvről. A Szürke 50 árnyalatát nem olvastam, de nem is mondom, hogy nem fogom majd idővel. Mert jelenleg nem érzem magam ott, hogy most szükségét érezzem elolvasni – 23 éves leszek ugyan, de még most is vannak olyan könyvek, amikre nem vagyok kész. És nem érzem magam emiatt bűnösnek. (:
    Mindenkinek más a véleménye. Elkezdtem idén egy könyvkihívást, aminek keretén belül leírom a véleményem, hogy mit hagyott maga után a könyv és ha nem tetszett, akkor nem fogom azt írni, hogy imádtam.
    Katánál olvastam azt, hogy olvasta, nem utálja, nem a kedvence, nincs a polcán. Nekem is vannak könyvek, amik nincsenek a polcomon, de olvastam őket (könyvtár, baráttól kölcsönkért) és nem éreztem azt, hogy ez nekem a polcomon kell lennie. Nem azért, mert szégyelném őket, sőt… De nem éreztem késztetést megvenni őket.
    Az Alkonyat sorozat (ahogy fentebb is említették) engem 16 évesen talált meg ugyanúgy, és engem nem igazán varázsolt el. Persze tinisztori, vámpírokkal meg minden, de Bella engem már akkor is idegesített. 3 kötetet olvastam el, a 4.-be belekezdtem, de 30 oldal után abbahagytam. Nincs a polcomon, nem is lesz, és nincs az a jóakarat, hogy újra elolvassam. 7 év elteltével meg pláne nem. Most felhozom a filmeket: azokat úgy néztem végig, hogy apukám avatott be ki kicsoda, mit csinál és miért 😀 Nem érzem cikinek, nem is fogom. Ne ítéljenek el, csak mert nem ismerek egy könyvet, vagy mert más a véleményem róla. (:

    • Ó, szerintem sokszor jobb is, ha az ember nem olvassa újra a tinikori kedvenceit, mert sajnos garantált tud lenni az utólagos elborzadás. És ez igaz sorozatra, vagy filmre is. Annyira meg tud változni az ember ízlése pár év alatt 🙂