Tíz fenomenális idézet az Ambrózy báró esetei sorozatból!

Tíz fenomenális idézet az Ambrózy báró esetei sorozatból!

0
Oszd meg!

Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozata jött, látott és győzött, pedig emlékszem, hogy kissé félve vettem a kezembe, mert nem rajongok azon kötetekért, amik krimi szálat is sejtetnek.

Mili cserfessége viszont első pillanatra magával ragadott, noha nem tagadom, Emma a kedvenc szereplőm. Örömmel gyűjtöttem hát össze tíz idézetet a könyvből, bízom benne, hogy lesz, akinek meghozza majd a kedvét az olvasáshoz! A könyvekről itt találtok infókat.

ambrozy-baro-esetei

#1

Mert Mili humora egyszerűen fenomenális!

– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el.
(Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten)

#2

Hát igen, Emmát makacsságban talán csak a húga győzhetné le

– Nem tudhatta, hogy nálam makacsabb lányt még sosem hordott hátán ez a ráncos földgolyó.
(Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten)

#3

A drága báró urat még ennek dacára is csak szeretni lehet

Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák.
(Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten)

#4

Csodás látni, hogy milyen színesen használja a mester a magyar nyelvet!

‒ Mér’, maga tán tud írni? ‒ ámult akkorát Isti, hogy majdnem elejtette a fahasábokat.
‒ Persze, hogy tudok! ‒ ráncoltam össze sértetten a homlokomat, hogy aztán nyomban el is szégyelljem magam. ‒ Az édesapámnak könyvesboltja van.
‒ Az fájintos hely lehet ‒ bólintott elismerően a kölyök. ‒ Ottan biztos elég csak ülni, oszt a sok betű magától belemászik az ember fejibe.
(Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten)

#5

Bár Emma a kedvencem, de a legjobb beszólások valahogy mindig Milihez kerülnek!

Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…
(Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok)

#6

No ezért (is) lehet úgy szeretni a bárót

– Ön báró úr, mérhetetlenül ostoba, felelőtlen és kőszívű alak, aki azt akarja, hogy ne tudjak magával elszámolni, mikor a grófnő hazaér!
Richárd nem felelt, csak állt, engem nézett és…
És mosolygott! (…)
Abban a pillanatban szívem szerint felrúgtam volna az egész pimasz, rátarti, gőgös és érzéketlen férfivilágot.
(Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok)

#7

Milyen igaz! Szerettem Agáta mama ilyen éleslátásait.

– Gyűlölet és imádat – sóhajtott Agáta mama, batiszt kendőjével legyintve. – Ugyanazon tőről fakadó bolondságok. Mindkettőt szenvedély szüli, és míg a nevezett érzemény ki nem bomlik teljesen, aligha tudható, melyik is valójában.
(Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok)

#8

Emmát az eszéért és a beszólásaiért is csak imádni lehet

– Merre találom a Philadelphia kávéházat?
– Túl az üveghegyen, hol a magyarnak van is, meg nincs is királya – mondta.
– Úgy – bólintott elgondolkodva a leány. – Biztos ez a „van is király, nincs is király” állapot az oka, hogy maga, ha kérdik, ad is feleletet, meg nem is.
A bakon ülő férfi képére bamba értetlenség ült ki. Ráncolt homlokán, rángó bajszán látszott, hogy igen erősen próbálja kisilabizálni a leány szavainak velejét, ám Cili nem várta meg a végeredményt.
(Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok)

#9

Na de báró úr! 🙂

„Ambrózy báró hosszan, elgondolkodva nézett rám, miközben tekintetében valami szokatlan, lágy és kedves fény jelent meg.
– Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili – sóhajtotta, majd hirtelen elkomorult. – Ám nagyon kérem, ezt ne akkor tegye, amikor épp egy diplomáciai botránnyal kecsegtető ügyben járunk el.”
(Böszörményi Gyula: Beretva és tőr)

#10

Úgy imádom, hogy a bárót Mili így helyre rakja, az meg a hab a tortán, hogy Agáta mamával így be lehet fenyíteni 🙂

„– Szabad így bánni egy hölggyel?
– Hölgy?! – hördült fel az én önmagából kifordult báróm. – Én semmiféle hölgyet nem látok itt. Aki előttem áll, az nem más… Nem egyéb…
– Ki ne mondja! – tettem mutatóujjamat ideges rángó ajkára, mire ő úgy ugrott hátrébb, mint akit villanyütés ért. – Később nagyon megbánná az illetlen szavakat, ráadásul Agáta mama is összeszidná magát miattuk.”
(Böszörményi Gyula: Beretva és tőr)

3628 <- Az összes oldalletöltés 8 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás