Könyvkritika: Victoria Aveyard – Vörös királynő

Könyvkritika: Victoria Aveyard – Vörös királynő

5
Oszd meg!

Pont az ilyen izgalmas könyvek miatt bolondulok még mindig disztópiákért. A Vörös királynőben tényleg minden adott ahhoz, hogy az ember száz százalékig beleszeressen. Félelmetesen jól felépített világ, izgalmas alapszituáció, brutál jó karakterek, váratlan fordulatok, mindezt pedig egy elképesztően tehetséges írónő tartja egyben!

voros-kiralyno

Oké, nem tagadom. Érezni a regényen, hogy az írónő mintha ötvözni akarta volna a Párválasztót és Az éhezők viadalát, néhol mintha pár elemet fel is lehetne fedezni a történetben ezekből, de őszintén, olvasás közben engem nem érdekelt. Sajátos hangulata volt a Vörös királynőnek, és olyan izgalmasan alakultak benne a dolgok, hogy rögtön beszippantott. Kell ennél több?

A sztori szerint a csúf jövőben járunk, ahol az emberek egy része továbbfejlődött, ezüst vér csörgedezik az ereikben, és különleges képességekre tettek szert. Az ezüstök az uralkodók, hatalommal és erővel kormányozzák a világot, kiszipolyozva az átlagembereket, a vörös vérűeket, szolga sorba taszítva őket.

A hősnőnk, Mare is Vörös, és azon drukkol, hogy megússza az Ezüst háborút, ahová a legtöbb 18. életévét betöltött Vörösnek be kell vonulnia. Miután a húga megsérül, Mare-nek szerencséje lesz, egy segítője akad, aki bejuttatja szolgának a palotába. Ám ott kiderül, hogy Mare-nek is különleges képessége van: képes irányítani az elektromosságot, villámokat szór a keze.

Victoria Aveyard - Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Mare | A fotón: Zoey Deutch
Victoria Aveyard – Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Mare | A fotón: Zoey Deutch

Az uralkodóréteg azért, hogy elejét vegye a félelmeknek, azt hazudja Mare-ről, hogy Ezüst, és ő lesz a királynő fiának a jegyese. Eközben a háttérben lázadás készül, a Vörösök le akarják taszítani a trónról az Ezüstöket, és ehhez kéne csatlakoznia Mare-nek is, feltéve, ha elfogadja.

Az igazság az, hogy nem tudok semmi negatívat mondani a Vörös királynőről, mert ami engem illet, így képzelek el egy tökéletes disztópiát. A világot remekül felépítette az írónő, átjön a Vörösök szenvedése, de emellett látni, hogy az Ezüstöknél sem aranykanállal esznek, köztük is sok az elégedetlen, a szolgasorba taszított, mert itt mindent az erő utal.

Imádtam, hogy az Ezüstöknél minden az erőről szólt. Nagyon izgalmas jeleneteket szült, amikor egymás ellen harcoltak, és eleve az egésznek az elve tetszett. A királynő is a legerősebb Ezüst lány lett, aki szó szerint legyőzte a többit, emellett pedig a hercegek is folyamatosan bizonyították, hogy mennyire erősek. Itt tényleg a legerősebbek voltak az uralkodók, és van ennek egy félelmetesen jó üzenete.

Victoria Aveyard - Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Cal | A fotón: Shiloh Fernandez
Victoria Aveyard – Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Cal | A fotón: Shiloh Fernandez

A világot Mare szemén át látjuk, a lány pedig bármikor csatlakozhatna a legimádnivalóbb YA-hősnők közé. Ez a lány hihetetlenül okos, kitartó, érzelmes és ami a legfontosabb, hogy az érzelmei dacára is képes meghozni a fájdalmas, ám helyes döntést, akkor is, ha a lelke belehal. Az ilyen típusú hősnőket csípem a legjobban, pláne, hogy emiatt csak még emberibbnek láttam a lányt.

Adott volt egy lightos szerelmi háromszög is, de szerencsére nem ez volt a középpontba állítva, inkább csak a háttérben húzódott meg. Érdekes volt, magam is folyton agyaltam azon, hogy most éppen melyik hercegnek drukkoljak, mert egyik sem tűnt tökéletesnek, inkább esendőnek, és a viselkedésük is bőven hagyott kivetnivalót maguk után. Szerettem, hogy Mare is fifty-fifty esélyt adott mindkét pasinak, nem éreztem azt, hogy ez már egy rég lefutott meccs, csak az írónő húzná az agyunkat.

Az egyik kedvenc karakterem a királynő, Elara volt. Manipulatív, gonosz, számító és félelmetesen erős nő, aki olyan elszántan irányította a világát, és tekintett bábnak minden benne élőt, hogy öröm volt nézni. A nő motivációi és végig egyértelműek voltak, egy erő uralta világban legerősebbként mindent megtett, hogy elérje a céljait. A közös jeleneteit Mare-val kifejezetten szerettem, és úgy megnéztem volna egy igazi harcot kettejük között.

Victoria Aveyard - Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Elara | A fotón: Nicole Kidman
Victoria Aveyard – Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Elara | A fotón: Nicole Kidman

A másik karakter, akit nagyon csíptem, Julian volt, az előző királynő testvére, mellesleg Mare tanítója. Egyrészt a közös jeleneteik, a beszélgetéseik mindent vittek, másfelől gyönyörű volt még olvasni is arról a meseszép testvéri szeretetről, amit az elhunyt húga iránt érzett, és ami még most is irányította a tettei jelentős részét.

A könyvben van ám a lázadós szál is, vannak páran, akik meg akarják dönteni az Ezüstök hatalmát. Az egyik ilyen akcióban elhozták azt, amit amire nem is számítottam. Bemutatták, hogy az átlagembereknek mit jelent egy-egy ilyen lázadás, hogy mennyi ártatlant büntetnek meg, ölnek meg akik hatalmon vannak, mert féltik a pozíciójukat, és mindenkiben ellenséget látnak. Ezektől a jelenetektől még nagyobb jelentőséget kapott a lázadás, még inkább átértékelődött minden tett, és szerencsére nem csak én láttam így, hanem Mare is.

A regény tele volt WTF pillanatokkal, de arra, ami a könyv végén volt, senki sem tudott volna felkészíteni. Spoiler-veszély miatt nem írom le mi az, de javaslom mindenkinek, hogy az utolsó száz oldalba csak úgy kezdjen bele, ha együltő helyében végig is tudja olvasni, mert olyan meglepetések és WTF pillanatok érkeznek, hogy még inkább letehetetlenné válik a kötet.

Victoria Aveyard - Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Maven | A fotón: Josh Hutcherson
Victoria Aveyard – Vörös királynő | Ahogy én elképzeltem: Maven | A fotón: Josh Hutcherson

Értékelés: 10/10

A Vörös királynő egy tökéletes disztópia, amibe egyszerűen nem tudok, és nem is akarok belekötni. Minden egyes oldala kincset ér, és már alig várom, hogy elolvashassam a folytatást is.

Hogy tetszik a borító? Álomszép, úgy örülök, hogy a kiadó átvette az eredetit.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ne hagyjátok ki a Vörös királynőt, mert ez a regény tényleg annyira jó, mint amilyen a híre. Plusz ezt fiúk is bátran olvashatják, kellően izgalmas!

1646 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

5 Hozzászólások

  1. Neeee, és még csak nem is blogturnés könyv, csupán saját örömödre olvastad??? 😉
    Ez most meglepett.
    Viszont a fülszövege meg valamiért nem fog meg a könyvnek, hiába disztópia. A Te véleményedre viszont adok. Lehet összevárom az összes részt és csak akkor vágok bele, most úgyis van listám a nyárra, azt fogyasztgatom lassacskán.
    De mindenesetre köszi az ajánlót!

    • Ó, ha látnád mekkora örömmel vetem rá magam a BTK könyvekre is! 🙂 Pláne amikor egy-egy sorozat régóta várt folytatása kerül terítékre, vagy olyan könyv, ami óta régóta ácsingózok 🙂
      De lesz még bőven olyan értékelés is, ami nem BTK-könyv, eléggé betáraztam mostanság 🙂
      Szerintem érdemes esélyt adni a Vörös Királynőnek, én tényleg beleszerettem, jövőhéten elolvasom a második részét is.
      Milyen listával készültél a nyárra? 🙂

      • Csak csipkelődök, tudod 😉
        Illetve nekem aránytalanul nagy a BTK könyvek aránya, és magamról tudom, hogy csak azért nem olvasnék szívesen valamit, hogy aztán írjak róla, illetve a gyerekkönyvek időnként kilógnak nekem ebből a sorból.

        Én listám? Kezdődött a nyár egy Angyalsors-sorozattal, amitől tartottam picit, mert megkaptam egy alkalomra egyben a három részt és aggódtam kicsit, hogy esetleg nem fog tetszeni és feleslegesen lett kiadva rá annyi, de végül szerencsére nem kellett csalódnom, szerettem a sorozatot, szívesen merültem el a világában.
        Aztán jött az Egy kis őrültség. 🙂
        Minden nyáron szoktam keresni Nora Roberts aktuális vagy még nem olvasott könyveit, most ez a Mitrász Csillagai sorozat, az első könyv vége felé tartok most. A második könyvért és a Koronáért megyek be hétfőn a könyvesboltba.
        Aztán szerintem Deborah Gaery Láthatatlan Boszorkánya lesz a következő, mert annak az első részét, a Modern Boszorkányt nagyon szerettem pár éve nyáron, de akkor nem tűnt úgy, hogy lenne folytatás, ezért nagyon megörültem, amikor nemrégiben megláttam, hogy mégis.
        Disztópikus kategóriában talán a Chaos Walking trilógiával próbálkozom meg, meglátjuk, beszippant-e a világa.
        Aztán van még egy-két dolog a Libris kívánságlistámra lementve, amikor meglátok valamit, de nem vagyok biztos benne, hogy kell-e vagy sem, ide teszem el, de talán Samantha Young Mélyvíz-e nem okoz csalódást (bár folytatódhatna már a Dublin Street, London Road sorozata, azt várom nagyon). A többit pedig meglátom, vagy erről a további listáról válogatok vagy addig még utamba sodor valamit a szél 🙂

        • Én mindenről írok, amit elolvasok, szóval ez nálam picit másként működik. A kötet “elengedéséhez” nálam hozzátartozik, hogy megírjam róla a véleményem és így rendezzem a gondolataim.

          A gyerekkönyveket pedig kifejezetten szeretem, tök jó kikapcsolódás. Hm, erről kéne is írni egy cikket, hogy miért jó felnőttként gyerekkönyvet olvasni. Olyannak érzem, mint egy Disney Channel tévéfilmet: tudod, hogy nem hoz majd meglepetést, csak jól elszórakoztat. Kábé így érzek vele kapcsolatosan 🙂

          A nyári listád tetszik, és annak külön örülök, hogy nem szívtad meg az Angyalsorssal. A Chaos Walkinggal szemezek én is régóta, remélem neked is bejön, akkor szívesebben nyúlok majd hozzá én is 🙂
          Samanthától pedig jövőre érkezik a Dublin Street 3. része, a molyon ezt válaszolta a kiadó.