Könyvkritika: Kiera Cass – A Korona (Párválasztó 5.)

Könyvkritika: Kiera Cass – A Korona (Párválasztó 5.)

7
Oszd meg!

A Harry Potter óta nem szerettem ennyire sorozatot, mint a Párválasztót, így elhihetitek, hogy milyen szomorúan búcsúzom most, de egyben reménykedem is. Örülnék, ha Kiera Cass előrukkolna még valamivel, hiszen bőven lenne még miről írni. Eadlyn öccse is kaphatna saját Párválasztót, nem igaz? 🙂

kiera-cass-a-korona

De nem offolok, íme, a véleményem A Koronáról! Leszögezem, szerelmes vagyok a sorozatba, ezért néhol rózsaszín szemüvegen át szemléltem a történteket, de be kell látnom, a Korona vége sajnos nem nyerte el teljesen a tetszésem.

A történet szerint Ahren már Franciaországban van, America épülget a szívrohamából, Eadlyn pedig tovább csinálja a Párválasztót, majd régensként is bizonyítania kell a rátermettségét az uralkodásra. Eközben folyamatosan próbál rájönni, hogy melyik srácot is válassza, a kérdés viszont, hogy a szívére, vagy az eszére hallgat.

Ami a legfontosabb: Eadlyn személyiségfejlődése tovább folytatódott, mostanra szerintem már az is megkedvelhette, aki az előző kötetnél valamiért nem szívlelte meg a lányt. Ugyanolyan erős maradt, mint eddig, de érzelmileg folyamatosan kinyílt, közel engedett magához embereket, és megmutatta, mekkora szíve van. Szerettem, ahogy ennek teret engedett az írónő, bámulatos volt a két kötet során Eadlyn karakterfejlődése.

Az egész kötetet átszőtte a Párválasztóra jellemző romantikus, édes hangulat, itt-ott pedig egy-egy humorbombával csapott le Kiera Cass. Szinte végig mosolyogva olvastam a kötetet, és nem akartam, hogy vége legyen. Jó volt Eadlynnal gondolkodni, hogy kit válasszon, és teljesen átjött a felelősség is, ami egy ország vezetésével jár.

Aminek kifejezetten örültem, hogy az írónő behozott egy szuper-cuki LMBT szálat. Iszonyúan meglepett, egyáltalán nem számítottam hasonlóra, mert a disztópiák nem szokták ezt érinteni. Szerettem az érintettek erről szóló szupercuki beszélgetéseit, Eadlyn gondolatait. A helyzetjelentés, miszerint a jövőben sem túl elfogadott a dolog kicsit elszomorított, de egy olyan királynővel, mint Eadlyn, ez simán változhat! 😉

Ami a Párválasztót illeti, hihetetlenül boldog vagyok. Eadlyn amellett döntött, akinek én szurkoltam, annyira édesek ketten, egymásnak teremtette őket a sors is. Kicsit aggódtam, hogy olyannal jön össze, akinek kevésbé szurkoltam, de úgy érzem, Eadlyn a lehető legjobban döntött. Pacsi!

A mellékszereplőket is kifejezetten szerettem. Jó volt látni America és Maxon boldogságát, szerettem, ahogy az első 3 kötetből megismert szereplő folyamatosan felbukkant, és még mindig élvezem, hogy bennfentesként olyan dolgokról tudok, amikről Eadlyn nem, így egy-egy plusz gondolata annyival jelentőségteljesebbé válik a szemembe. Ezt a részét az írónő profin műveli, a két kötetben sikerült bemutatnia, hogy élnek azok, akiket egykor annyira megszerettem.

És akkor most beszéljünk a negatív dolgokról is, mert sajnos voltak. Ez a legrövidebb Párválasztó-kötet, mindössze 300 oldal, emiatt kicsit összecsapott hatást kelt. Nagyon gyors volt a lezárás, a jelentőségteljesebb pillanatok sem kaptak bővebb kifejtést, nem mindig jött át a teljes érzelmi hatás. Nagyon hiányzott a végéről az a plusz ~ötven oldal, hogy még profibban legyen elmesélve a történet: pont, ahogy eddig.

A legjobban mégis az utolsó 2 oldalon történtek dühítenek, emiatt sajnos kissé keserű szájízzel fejeztem be a könyvet.

Figyelem! Spoileresen folytatom!

Most spoilerekkel jövök, ha még nem olvastad a könyvet, görgess lejjebb! Szóval a végén Eadlyn választott, én rohadt boldog lettem, aztán jött egy nagy bejelentés. Illéa átalakul, alkotmányos monarchia lesz, a nép meg válasszon miniszterelnököt, ő pedig köszöni, inkább a pasijával lesz, és pihen. Ez az egész mindennel szembe megy, amiről az eddigi kötetek szóltak.

Egyrészt: a legesélyesebb jelölt a győzelemre a nép kedvence, Marid Illéa, a lány legnagyobb ellensége. Miért akarná az ő kezébe adni az irányítást? Másfelől, pont pár száz oldallal korábban sikerült megakadályoznia egy háború kitörését, amit az összes tanácsadója nagyon akart. Helló, ilyesmire hatalma később nem lesz. És akkor már hiába ismételgeti, hogy az ő hatalma senkiéhez sem fogható. Mert ezzel a döntéssel a hatalma kábé a nullával lett egyenlő.

De ami a legfájóbb benne: értem én, hogy Eadlyn számára az előző kötet elején nyűgnek tűnt királynőnek lenni, de folyamatosan fejlődött. Egyre inkább azt a képet mutatta, hogy nem csak készen áll a feladatra, hanem akarja is. Én pedig elhittem neki. Egy röpke pillanatra sem mutatta annak a jelét, hogy ő alkotmányos monarchián gondolkodna. Az egész légbőlkapott, és sajnos jelentősen rontotta a könyvélményemet.

A spoileres rész véget ért!

Értékelés: 8/10

Szóval igen, a könyv vége kicsit elszomorított, de ettől függetlenül a rózsaszín szemüveg ugyanúgy “rajtam van”, és még mindig teljesen odavagyok a sorozatért, a megalkotott világért, a szereplőkért és Kiera Cass stílusáért.

Hogy tetszik a borító? Több helyen láttam, hogy sokatoknak nem jön be. Ami engem illet, nincs vele problémám, a színeit nagyon szépnek tartom. Egyedül a könyv gerincénél érzek diszharmóniát, ahogy a többi könyv mellé tettem. Eadlyn feje sokkal magasabban van, mint a többi könyvé a gerincnél, így picit kilóg, de ez legyen a legnagyobb baj. Én szeretem a borítót 🙂

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha valaki A Koronahercegnő után esetleg búcsút mondott volna a szériának, szerintem jöjjön vissza bátran, A Koronában, Eadlyn már tényleg nagyon szerethető!

2091 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

7 Hozzászólások

  1. Na, pont most indulok a Librire megrendelni. 🙂
    Voltak kétségeim, amelyek most sem múltak el, de azért beszerzem a könyvet és méltóképp búcsúzom a sorozattól. Köszi a beszámolót.

    Más. Épp a napokban fejeztem be Tracy Brogan Egy kis őrültség című könyvét, amelyben szintén van szuper-cuki LMBT-szál. Ha gondolod, esetleg küldök egy összefoglalót róla 🙂

  2. Jaj, már úgy vártam, hogy elolvasd. 😀 Nekem is nagyon tetszett a könyv, Eadlynt még jobban megkedveltem. Nem azt a személyt választotta, akinek én szurkoltam, sőt a spoileres részben leírtakkal engem szörnyen felidegesített (kedvencem az egészségre való hivatkozás volt.. -_-), de ennek ellenére is imádtam. Valamiért úgy érzem, hogy nem tudom nem imádni ezeket a könyveket. Szörnyen elfogult vagyok velük kapcsolatban, de nem bánom. Egyébként én örülnék ha Kiera valami új történetet kezdene el írni, szívesen olvasnék tőle mást is (mondjuk kezdetnek a Szirént :D).

    • Én is nagyon vártam, hogy olvashassam, még úgy is, hogy tudtam, ez a vég :/

      Sajnálom, hogy az utolsó oldalakat te sem szeretted, az egészség dolog nálam is gázos volt, meg eleve az egész döntés. De milyen szuper már, hogy ennek ellenére is ennyire szeretjük! 🙂

      A Szirénre pedig én is nagyon vágyom, bízzunk benne, hogy a Gabo elhozza azt is *-*

      Az írónő pedig dolgozik egy új könyvön, az Instagramra tett ki pár fotót, hogy hányadik oldalnál tart, de más infót nem láttam, hogy pl. miről szólna :/

  3. Most jutottam el a kötet végére. Ahogyan már több Párválasztó kötet esetében is, most is vegyesek az érzéseim, de a legbosszantóbb, hogy már megint/még mindig nem vágnám a sarokba a könyvet.
    A gondom az volt, hogy Eadlyn történeteit közvetlenül a könyvek megjelenéseikor olvastam, nem vártam össze a két kötetet, ahogyan tettem anno az első hárommal. Ezért aztán folyamatosan azon agyaltam, hogy ez a Lady Brice hogy lett vajon bevezetve a történetbe (különös tekintettel a végére). Josie kicsodának a kicsodája és hány éves is? Lucy ki is volt az első sorozatban?? És egyáltalán, kik is a srácok? Oké, eszembe jutott, hogy Ean az, aki a vésztartalék-ajánlatot teszi az első kötetben, de ennyi. Tudtam, hogy aki végül győzött, arra már gondoltam az első részben is, épp azért, ami a konfliktust adta ésatöbbi. De voltak utalások, amikre már nem emlékeztem. Tudom, a megoldás, hogy újraolvasom az előző könyvet, de minimum átfutom az első sorozatot is (csak most nem ott vagyok, ahol a könyveim :D).

    Viszont ahogy elkezdtem olvasni a kötetet, nagyon jó volt visszakerülni a világába. A kötet első harmada szépen kínálta magát. De! Bármennyire is szeretem, amikor lassabb egy történet, eljutottam odáig, hogy elkezdtem unni. 🙁 Mert – valljuk be – tényleg nem történt semmi. Az első kötetben tapasztalt lázongások elhaltak, szerencsére Ámérica egyre jobban lett. Oké, hiányoltam, hogy Ahren kicsit hamarabb hallasson magáról, de amikor előkerült, annak nagyon örültem – bár tartom, amit írtam az első részhez, hogy ez így nem volt történethű.

    Amit leginkább hiányoltam, hogy valamiféle versenyhelyzet alakuljon ki a srácok között (ahogy az Elit-ben kihívás elé állították a lányokat) vagy hogy egyáltalán legyen valamiféle kontaktus Eadlyn és a fiúk között. Mert onnantól kezdve, hogy Eadlyn átveszi apja feladatait, a srácok csak úgy elvegetálgatnak ott. Oké, a Marid Illéás szálra nem számítottam, de annak a meglepetése csak a végén érkezett, az első harmadban még csak megjelent talán.

    Eadlyn jellemfejlődése valóban szép, ahogyan Te is írtad, de nekem ez az uralkodás felajánlása több, mint nagyképűnek tűnt. Alig nőtt ki a kamaszkorból, ez a lány azt sem tudja, mire vállalkozott. Persze nyilván a koronázás kellett a konfliktus kibontásához.

    Valahogy túl hirtelen volt az is, ahogyan Eadlyn rájön, kibe is szerelmes valójában. Igen, az előző kötetben már volt egy célzás, hogy már tudja, hogy kiért dobog a szíve, de ennyi. Onnantól kezdve sem volt semmi utalás, hogy a lány keresné a találkozásokat vagy csak hogy kicsit korábban elgondolkodna rajta vagy bármi. Egészen a “nagy kinyilatkoztatásig” nem érződnek komolyabb érzelmek, ott pedig túl éles a váltás. Szóval tök jó elképzelés ez a párválasztó, persze meg is valósítanak hasonlókat reality-showk keretein belül is (na, az meg frankón bulvárossá tud válni), de olyan sok lehetőség lenne, lehetett volna benne, amit nem éreztem kiaknázva – ebben a részben már egyáltalán. Hiányoztak a randik, a felismerések, stb. De persze az LMBT-szál tényleg meglepő volt, de tényleg aranyos és jól is végződött.

    A végéről írtál, engem ez kevéssé zavart (nem is annyira gondoltam bele), de valóban hirtelen volt és hiányzott valami megnyugtató jövőkép. Egy epilógus, hogy mi történik 2 vagy mondjuk 10 év múlva.

    Szóval jó ez a sorozat, szerethető a világa, jók a karakterei, klassz az alapötlet, csak hiányérzetem maradt a végére, hogy bizonyos dolgok nem lettek megfelelően kiaknázva. De persze mindez nem fog megakadályozni abban, hogy valami sötét téli estéken újra ne lapozzam ezt az 5 könyvet. 🙂

    • Tök jó volt olvasmi a véleményed! 🙂

      Sok helyen csak bólogattam, hogy “tényleg, de igazad van”. Pl. nekem is fel kellett zárkóznom, hogy ki-kicsoda, és mi a funkciója, konkrétan elő is vettem a Koronahercegnőt, átolvastam Ahren levelét, mert annyit utaltak rá, és itt-ott bele is lapoztam, hogy képben legyek…

      A szavaiddal pedig tényleg egyetértek, sok hibája van a könyvnek, amit naná, hogy csak akkor veszek komolyabban észre, ha más is mondja… Viszont, ahogy írod, tényleg annyira szerethető ez a sorozat, megvan a maga bája, mi pedig menthetetlenül beleszerettünk 🙂