Tíz könyv, ahol jobban tetszik a magyar borító, mint az eredeti
Ha egy könyv nem az eredeti borítójával jelenik meg magyar fordításban, sokszor zúgólódás a vége, amit meg is értek, nem egy olyan regény van, aminek az eredeti borítóját jobban szerettem (erről majd egy máskor beszámolok).
Akad viszont nem egy olyan borítóváltás amit olvasóként elégedetten nyugtázok, hiszen több esetben is bizonyították már a magyar grafikusok, tervezők hogy akár kreatívabbak is tudnak lenni, mint külföldi társaik.
Íme tíz példa, ahol a hazai verzió nekem jobban bejön az eredetinél. Kimaradt valami? Írjátok meg bátran! Azt mindenesetre megsúgom, hogy lesz még második kiadás is, mert tíznél bőven több a szebb hazai borító.
Amint megláttam a magyar borítót szerelem volt első látásra. Gyönyörűek a színei, az ég és a tenger kékje elképesztő, és a történetet is tökéletesen elkapja a lány alakja.
Ezzel szemben az eredeti borító kissé unalmasnak hat – pláne a magyar mellett.
Oké, azért ne feledjük, volt ebből egy gyengébb változat is, de ez a rózsaszín valami zseniális, különösen élőben a dombornyomott mintákkal.
Amerikában több kiadással is megjelent az Alaska nyomában, e fent vázolt az egyik, de őszintén, szerintem a magyar mindegyiket kenterbe veri.
Jeannette Walls – Az ezüst csillag
Első pillantásra nem szerettem a magyar borítóba, de összevetve az amerikaival rá kellett jönnöm, a hazai verzió teljesen kenterbe veri.
(Az Ezüst csillagra fenem ám a fogam, az írónő Üvegpalota regénye nagyon megfogott.)
Tracy Brogan – Crazy Little Thing
Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy az eredeti borítóval jelenjen meg a regény Amerikában – legalábbis ez volt az első gondolatom amint megláttam.
A Könyvmolyképző hazai borítója letisztult, a nemes egyszerűségében gyönyörű, és szerintem sokkal ütősebb, mint a kissé lábfetisiszta amerikai társa.
Bár az originál borító is jól figyelemfelkeltő, és a maga nemes egyszerűségében akár tetszene is, de engem jobban elvarázsolt a hazai verzió.
Jobban elmeséli a könyv történetét, szeretem, hogy a srác szembenéz a társaival, és a tipográfiában külön ütős, hogy visszatér az eredeti „szemes” megoldása.
David Levithan – Engedj közelebb
Oké, ez némileg csalás, hiszen a puha kötéses kiadás itthon is az amerikai sárga, viszont! A kemény kötés kapott egy extra borítót a Maxim Kiadótól.
A mikrofonos, színpadon állós megoldás nagyon tetszik, a tipográfiát imádom, és eleve jól visszaadja a főhőst. A sárgás verzió se rossz, tetszik a füzetes megoldás, de az alakos verzió jobban bejön.
John Green – Katherine a köbön
Igen, itt csak magamat tudom ismételni: imádom az új kiadású John Green könyvek borítóit, és itt sincs egy sem olyan az amerikai verziók közül, ami annyira tetszene, mint a Gabo új kiadású borítója.
(És őszintén szólva, ha ezzel a képletes címmel jelent volna meg itthon a könyv, tuti nem olvasom el. Igen, ennyire szerettem a matekot a gimiben)
A barbi babák szerepet kapnak a kötetben, szóval okkal került az eredeti borítóra, de annyira minimalista lett a francia kiadás, egyáltalán nem kelti fel a figyelmem.
Amikor először láttam a szíves hazai verziót csak legyintettem, de élőben nagyon menő, jól lehet tapizni a szív pontjait, és az eredeti borítóhoz képest is sokkal ütősebb szerintem.
A magyar borítót egyszerűen imádom. Tetszik a tipográfia, az egyszerű fekete, és ami a legüdítőbb, hogy visszatért az eredeti kiadás kulcsos motívuma, de itthon a kulcs a tüskéken van, jelezve, hogy hiába jutsz hozzá, sebeket okozhat, ha a tiéd lesz, és eleve meg kell küzdened azért, hogy a tiéd lehessen. Akárcsak a történetben Jace-nek az új életet és az új otthonát.
Az eredeti borító sem rossz, de a magyarba első látásra beleszerettem. Gyönyörű és kifejező az összhatás, élőben pedig még szebb. Elképesztően szép lett a hazai kiadás.
Ez volt az én top10-es válogatásom, hamarosan jön a folytatás!
