Könyvkritika: Papp Dóra – Tükörlelkek

Könyvkritika: Papp Dóra – Tükörlelkek

10
Oszd meg!

Amint megláttam a könyv álomszép borítóját és elolvastam a tartalmát éreztem, hogy nekem ez kell, de kellett még Lapozz Ági biztatása, hogy vágjak bele. Hálás vagyok a tippért, a regény tényleg annyira jó, mint amilyennek első pillantásra tűnik.

Emelem a kalapom Papp Dóra előtt: tökéletesen elkülönültek egymástól az E/1-es nézőpontok, mesteriek voltak a csavarok! Szuper, hogy sikerült az összes fejezetet cliffhangerrel zárni (ami sokkal nehezebb, mint első blikkre hinnénk). A karakterek élettel teliek voltak és szerethetőek, de ami a legfontosabb, hogy akadtak hibáik, egyik sem volt tökéletes, sokkal inkább emberi.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

papp-dora-tukorlelkek

A történet ábrázolása, a magyar valóság lefestése pompásan sikerült, egyszerű volt beleélni magam a sztoriba. Örömmel láttam, hogy tabu témákat is érint a regény, az egyik főhős ráadásul színes bőrű volt, ami kuriózumnak számít a magyar regények között. Dóra, tényleg nagyon jó könyvet alkottál, gratulálok! (De azért kifejtem bővebben is, hogy miért is szerettem annyira a Tükörlelkeket).

Ha netán valaki még nem ismerné, a sztorit röviden összefoglalom: adott két, egymástól igencsak eltérő lány. Kriszti – gúnynevén Rágógumi – népszerű, gazdag, az álomlány látszatát kelti, de vívódik a továbbtanulás kérdésével és a szülei is igencsak rászálltak, nem engedik, hogy önállóan döntsön a jövőjéről.

Orsi – gúnynevén Tragédia – nehezen nyílik meg az embereknek, vad, erőszakos és dacos. Az édesapja öngyilkosságán viszont képtelen túllépni. A két lány egy iskolába jár, és mindkettejük életét egy-egy fiú – azaz a nagybetűs szerelem – pezsdíti fel és készteti őket nem várt döntések meghozatalára.

Ahogy én elképzeltem: Orsi | A fotón: Taylor Momsen
Papp Dóra – Tükörlelkek | Ahogy én elképzeltem: Orsi | A fotón: Taylor Momsen

A két hősnőnk ritkán érintkezik egymással, tudnak a másikról, de mondhatni utálják a másikat, de mégis, a közös iskola és ismerősök kapcsán gyönyörűen egybefonódik az életük. Különösen szerettem, hogy mit gondolnak a másikról, mennyire lenézik a mutatott kép alapján egymást, de mi, az olvasók pontosan láttuk, hogy mi van a háttérben.

Imádtam a sztoriban, hogy a barátság milyen sokat jelent mindkét főhősünk számára. Legjobb barátaik, az önkép és étkezési zavarokkal küzdő Eszter, és a meleg Viki (aki igazából fiú) komplex karakterek voltak, önálló problémákkal és gondolatokkal. Rengeteget hozzáadtak a történet élvezhetőségéhez.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

A szerelem naná, hogy édesen jött be a képbe. Mind Kornél, mind Olivér zseniális karakterek, szerettem látni, hogy miként változtatja meg a lányokat a szerelem. Plusz egyáltalán, hogy élik meg az elsőt, ami nagy dolog. Itt is jól elkülönült egymástól a lányok jelleme, hiszen mindketten másként reagáltak a dolgokra, hiába élték át mondhatni ugyanazt.

Ahogy én elképzeltem: Kornél | A fotón: Matt Czuchry
Papp Dóra – Tükörlelkek | Ahogy én elképzeltem: Kornél | A fotón: Matt Czuchry

A srácokat is jól ábrázolta az írónő, igazán átjött a jellemük. Szerettem, hogy láttam Kornél családját, imádtam a srác kitartását és humorát, és persze azt is, hogy képes volt Kriszti miatt átszelni az országot.

Olivér pedig maga a csoda, jófej, vicces, kiáll magáért és azokért, akiket kedvel, emellett közvetlen és rendkívül okos.Jó volt látni, harcol az álmaiért, és ahelyett, hogy hagyná a családjának, hogy lehúzza, inkább erőt merít a beszólásaikból és felépíti a saját jövőjét. Ez is nagyon fontos üzenet, remélem dekódolja majd az, akit (sajnálatos módon) ez érint.

Különösen szerettem, hogy Kriszti mexikói származású, és így a bőre barna. Az ilyen karaktertől valahogy azt várjuk, hogy legyen kiközösítve és szenvedjen a bőrszíne miatt, de Kriszti pont, hogy népszerű volt, és ez szuper döntés. Amikor egyetlen pillanatra előjött, hogy ő sem olyan magabiztos, és bizony gondol rá, hogy ő bőrszínre más, de nem hagyja, hogy ez határozza meg a sorsát és az életét, az volt az igazán csúcs.

Ahogy én elképzeltem: Kriszti | A fotón: Cierra Ramirez
Papp Dóra – Tükörlelkek | Ahogy én elképzeltem: Kriszti | A fotón: Cierra Ramirez

Amit még mindenképpen ki kell emelni Krisztinél, az a tánc, mert nagyon szépen volt leírva, és szerettem a lány zenei ízlését is. (Meg amúgy is, jók voltak a popkult utalások, dacára annak is, hogy Orsinál egyetlen zenekart vagy előadót sem ismertem).

Orsinál a fekete humorát bírtam a legjobban, és persze a tanárával, Paullal közös jeleneteit. A kettősük üdítő volt, szerettem végigélni, ahogy a lány megnyílik, és egy cseppet változik, jobb emberré lesz. Azt viszont sajnos nem nagyon értettem meg – avagy fogadtam el -, hogy miért bánik ennyire rútul az anyjával. Oké, hogy utálja a nevelőapját, de picit fura volt nekem. (Vagy csak rossz olvasni).

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

Egyetlen dolog zavart igazán a regényben, nem bírom ki, hogy ne említsem meg 🙂 Kábé az ötvenedik oldalnál jöttem rá, hogy Kriszti legjobb barátnője, Viki, igazából fiú, és Viktor a neve. Nagyon szerencsétlen választásnak érzem, leginkább mert nem volt megalapozva. Amennyiben Viktor transzexuális, akkor részemről oké a dolog, de amennyiben nem az, részemről egyenesen hiteltelen, hogy női néven hívassa magát. Oké, hogy a Viktort nehéz becézni, de a Vik még mindig uniszexebb, míg a Viki egyértelműen lány név. Egy meleg fiúnak anélkül is éppen elég nehéz a gimiben, hogy lány néven hívassa magát, szóval ez a rész nagyon fura volt.

Ahogy én elképzeltem: Viki (Viktor) | A fotón: Chris Colfer
Papp Dóra – Tükörlelkek | Ahogy én elképzeltem: Viki (Viktor) | A fotón: Chris Colfer

Értékelés: 10/10

A Tükörlelkek egy szuper regény, ami remek üzeneteteket közvetít az olvasóknak, miközben csodásan szórakoztat. Papp Dóra szuper munkát végzett, gratulálok a könyvhöz!

Hogy tetszik a borító? Imádom! Még ránézni is gyönyörű, annyira fiatalos, menő és gyönyörűek a színei. Olyan jó, amikor egy könyv nem csak belül szuper, hanem kívülről is álomszép.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Kár lenne kihagyni ezt az élményt, szerintem csapjatok le a könyvre!

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

1963 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

10 Hozzászólások

  1. Kriszti nekem is Cierra Ramirez volt a Fostersből! Én elsőnek azt hittem h Vikivel van együtt, és ő a titkos szerelme, de aztán rájöttem, hogy Viki, vagyis Viktor srác és meleg aztán nagyon megörültem, hogy ebben a regényben meleg srác is van:D És igen, nekem is Kurt volt a Glee-ből..Tánc meg minden..Tiszta Kurt:)
    Kriszti nekem Avril Lavigne volt kinézetre:D

  2. Csak egyetérteni tudok. Nagyon jól megírt könyv volt, tetszett, ahogy kifejtette az írónő a karaktereket, a nekik adott mondatok is olyanok voltak, amilyeneket a mai fiatalok használnak. Emellett maga a nyelvezet is nagyon élvezhető volt, élmény volt olvasnom a könyvet.
    Én személy szerint a kifogásolt pontjaiddal nem értek egyet.
    Az, ahogy Orsi viselkedik, szerintem teljesen “érthető”, még ha zavaró is: Orsi azt szerette volna, ha az anyja ellensúlyoz vele szemben, ha végre egyszer kiáll Orsi ellen, és azt mondja, elég volt. Azzal, hogy az anyja általános jelleggel konfliktuskerülő, és mintha akaratlagosan vak lenne a helyzetekre, szerintem Orsi úgy érezheti, hogy az anyját ő nem is igazán érdekli, mivel ha tenné, akkor ő is visszavágna (mint ahogy azt tette Olivér példának okáért). Legalább is, én így látom. 😀
    Az pedig, hogy Viki – Viktor milyen nevet használ, szerintem egyáltalán nem hiteltelen, legalább is szimbolikai szempontból nem. Mondhatni, nagyon a képedbe mászó módon jelzi, hogy Viki “más”, és ahogy emlékszem, Vikinek is csak Kriszti hívja, akivel ugyebár bensőséges a viszonyuk, Kriszti elfogadja, hogy ő kicsoda-micsoda. Neki Viktor Viki. Én ezt egyfajta leegyszerűsített szimbolikának éreztem, hogy aki elfogadja, hogy Viki meleg, annak ő Viki.
    Ott van például a beszélgetés Kriszti apja és Kriszti között, amikor az apja kifogásolja, hogy de miért hívja magát az a fiú Vikinek, mikor ő Viktor, mire Kriszti válasza az, hogy ő Viki és kész.
    Szerintem nem számottevő tényező, hogy Viki milyen neműként gondol magára, leginkább azért, mert egy név az csak egy név. 😀 Legalább is én így látom. Hogy milyen nemi konnotációk fűződnek hozzá, és ezért milyen nemű emberre gondolunk, mikor meglátjuk azt a nevet, az már teljesen rajtunk áll. Épp ezért én nem éreztem visszásnak, bár meglepődtem, mikor kiderült, hogy Viki Viktor (először emiatt azt hittem, hogy leszbikus lesz a főhősnőnk).
    Fú, hát ez hosszú lett, elnézést. Mindentől függetlenül, csak egyetérteni tudok veled! Egy nagyon jó könyv, mindenkinek tudom ajánlani.

    • Én szeretem a hosszú kommenteket! 🙂

      Amit írsz, mindkettő jogos lehet, Orsinál ez a faktor tényleg játszik, Olivért is azért kedvelte meg, mert szembeszállt vele. Az anyja viszont egy idegroncs, akit oké, hogy nem tisztel, de mégiscsak az anyja, és nagyon, de nagyon csúnyán beszélt vele, ami nem igazán tetszett 🙁 De persze valahogy értem miért történt!

      A Viki-Viktor kérdéskört tényleg el lehet intézni annyival, hogy “ő Viki és kész”, de úgy érzem, egy meleg fiú eleve nem hívná magát női néven (ha csak nem transzexuális, azaz lélekben lány, és meg szeretné műttetni magát, hogy azzá is váljon). Ha erről van szó, akkor nem mondtam semmit, sőt! 🙂

      Azért a könyv jóságát jelzi az is, hogy csak két ilyen apróságot lehet “hibának” felróni. Egy bő 400 oldalas könyvnél, megannyi karakterrel szerintem ez szuper dolog! 🙂

  3. Imádtam minden sorát! Illetve az utolsó pár oldalt annyira nem… De alig várom a folytatását! Szerintem azért beszélt úgy az anyjával ahogy,mert okolja őt az apja haláláért…

  4. Tök jó látni, hogy ennyien és ennyire szerettétek a könyvet! Köszi, hogy megírtátok a véleményeteket, szuper volt olvasni 🙂

  5. Pont most szeretném majd megvenni a Tükörlelkeke-t, jó látni, hogy ennyien szeretitek, és sok a jó vélemény.
    Remélem én sem fogok csalódni!:)