Könyvkritika: Jennifer L. Armentrout – Be With Me: Légy mellettem

Könyvkritika: Jennifer L. Armentrout – Be With Me: Légy mellettem

2
Oszd meg!

Vajon milyen lehet egy Jennifer L. Armentrout New Adult regény? Régóta gondolkodom már ezen, és a Várok rád megjelenésekor egyedül a könyv vastagsága riasztott el attól, hogy végül igent mondjak az utazásra, hiszen ha egy könyv 400 oldalnál vastagabb, nagyon nehezen kezdek neki.

A Luxen sorozatot kifejezetten szeretem az írónőtől, de ott is inkább a háttér fogott meg: a világ felépítése, a különleges lények, az izgalmas helyzetek, mint egy földönkívüli invázió lehetősége. Vajon el tud-e engem kápráztatni egy olyan regénnyel, ahol nincsenek jó és gonosz ufók, „csak” a szerelem? Egyszerűen ki kellett derítenem!

Be_with_Me

Így került a kezembe a Várok rád második kötete, a Légy mellettem. Szerencsére különálló regényekről van szó, igaz, némi átkötéssel, de így is tökéletesen megértettem mindent. De szó szerint mindent: most már előttem is világos, miért van ilyen nagy felhajtás a New Adult Várok rád sorozat körül, és miért is szeretik annyian. Engem is elvarázsolt a regény.

A történet középpontjában Teresa áll, a lány, aki túlélt egy kapcsolatot, ahol bántalmazták, majd egy sérülés miatt úgy tűnik, talán le kell mondania a táncos karrierjéről. Egyetlen öröme Jase, a bátyja legjobb barátja, akivel a főiskolán végre összejön, ám a srác múltja és jelene miatt nem biztos, hogy együtt lehetnek.

Bár a Légy mellettem is meghaladja az 500 oldalt, egyáltalán nem tűnt soknak, ilyet legutóbb A Nyugalom tengerénél éreztem. Az írónő nagyon ügyesen szőtte a regény cselekményét, és ami a legjobb: nem vált kiszámíthatóvá a történet!

Mindig, amikor jött egy-egy csavar, kiderült némi információ, „nagy okosan” azt gondoltam, hogy majd arra építve folytatódik tovább a sztori. De Jennifer meglepett, mert sosem azon volt a hangsúly, amire hittem, hogy majd kerül, és egy-egy titok leleplezése is teljesen más következményt hozott. Oké, a véghajrában azért már több húzást eltaláltam, de a regény első két harmadában abszolút mellélőttem minden jóslással.

Teresa az egyik legtökösebb hősnő, akiről eddig olvastam. Igazán szerettem a vagány, belevaló karakterét, akinek ugyanakkor megvolt a szelíd, szenvedős, vagy éppen ártatlan oldala. Az érzelmek teljes skáláját felvonultatta a lány, a tettei és viselkedése alapján pedig mindvégig szimpatikus maradt.

És mit szerettem a legjobban Teresában? Az apróságokat. A lány például végig káromkodta a könyvet. Nem volt kispályás, női karaktertől ritkán látni ennyi szitok és/vagy csúnya szót. De a legtöbb a narrációban hangzott ám el! Tedd a szívedre a kezed. Te is szoktál magadban káromkodni, ugye? De kimondani már kevésbé, legalábbis igyekszünk, hogy ne tegyük. Teresa is így volt vele, a narrációban „elhangzottak” a csúnya szavak, de párbeszédben már kevésbé! És néhol zavarta is, ha kimondta, olyankor meg tudtam volna zabálni.

Teresának időnként pedig olyan meglepő húzásai voltak, hogy csak lestem. Az egyik ominózus esetnél azt hittem rosszul olvasok, de egek, nagyon tetszett! Igen, arra gondolok, amikor a mozgó gépjárműben elégítette ki önszántából szájjal a vágyai tárgyát. De olyan szépen volt leírva, és teljesen hihető volt minden részlete: miért tette, és mit adott mindez számára érzelmileg. (Mindenesetre ezt gyakorlatban nem hiszem, hogy érdemes kipróbálni, veszélyes lehet a manőver).

Teresa éltetésére fel kell még hoznom a táncos múltat, és a mostani bicegését, a gyengeségeit. Olykor annyira megsajnáltam a lányt, amikor még a sétálás is nehezére esett, de mindent olyan hatalmas erővel viselt el. Nem tört össze, nem depizett a kelleténél tovább, méltósággal és bátorsággal fogadta a sors rámért csapásait. Egek, annyira imádtam a hősnőt, mondtam már? (Igen, párszor tuti :).

New Adult regény lévén az erotika is jelentős szerepet kapott a könyvben. Mindez érzékletesen, szép és választékos leírással lett tálalva, még az a bizonyos jelenet is. Az pedig külön tetszett, hogy gyönyörűen felépítette dramaturgiailag az írónő, hogy mikor is jutnak el arra a bizonyos csúcspontra.

Amit még külön ki kell emelnem, az a kapcsolaton belüli erőszak felhívására történő figyelem. Rengeteg értékes és fontos gondolat hangzott el erről a könyvben, miközben Teresa próbált túllépni a múltján, és segíteni a szobatársának, akiről szépen-lassan kiderül, a párja bizony erőszakos vele. Ezzel a témával igenis kell foglalkozni, öröm látni, hogy az írónő ilyen szuper módon oldotta meg.

A főhősök kapcsolata szép ívben volt megírva, végre, nem kavart be egy B-szerető sem, hanem a múltjukat kellett lerendezni, mielőtt megírhatták volna a közös jövőjüket, és ez így volt jó. Rengeteg vidám és szerethető közös jelenetük volt, legjobban az évődéseiket szerettem, és amikben Jase muffint vitt szíve hölgyének.

Értékelés: 10/10

Igazán szerettem a regényt, leginkább Teresa karaktere miatt: vagány volt és belevaló, és a végletekig kedvelhető. Csípem az ilyen hősnőket, és úgy tűnik Calla, a barátnője is hasonló lány lehet, úgyhogy kíváncsian várom a sorozat harmadik kötetét, ahol már ő a főszereplő. És ezek után a Várok rádot is el kell olvasnom, ha már ott figyel a polcomon.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően szép. Tetszik a háttér szürke egyszerűsége, ami tök jól harmonizál a kék dobozzal, és benne megbúvó fehér betűkkel.

Kinek ajánlom elolvasásra? New Adult rajongóknak mindenképpen, érdemes esélyt adni a könyvnek. És igen, a férfi főhős, Jase karaktere is szerethető és kedvelhető, de engem most Teresa vett le a lábamról.

4859 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

2 Hozzászólások

  1. Ó, és arra az autós akcióra külön kifejezés van az amerikai szlengben, amit én is a szerkesztés során tanultam meg 😀
    Továbbá utána jön életem legfurább szexjelenet-pillanata: “nincs rajtad bugyi — nincs rajtam bugyi?” 😀