Könyvkritika: Abbi Glines – A sorsom

Könyvkritika: Abbi Glines – A sorsom

0
Oszd meg!

Minden hibája ellenére nagyon szeretettem a sorozat első kötetét, aranyos volt a maga nemében, működött a szerelmi háromszög és bírtam a karaktereit is. A második kötet már egy cseppet csalódás volt, néhol úgy éreztem, hogy a jó ötletek és az ütős karakterek ellenére valahogy nem akar összeállni az egész, és egy cseppet nyögvenyelős, még az is, ami működött az első részben.

a-sorsom

A sztori ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért: Dank és Pagan összejönnek, de közbe akar szólni Leif, akiről megtudjuk, hogy egy vudu király fia, és igényt tart Pagan lelkére, mert egész életében őt védte, meg az anyja amúgy is nekik adta, szóval le lehet szállni a csajról. Dank viszont maga a halál (szó szerint), így inkább nem adná oda a csaját, ami naná, hogy csatározásokhoz és piszkos húzásokhoz vezet.

A szerelmi háromszög most valahogy irritált, hiszen egyértelmű volt, hogy Pagan semmit nem akar Leiftől, amit eléggé sajnáltam, mert részemről még mindig szimpatikusabb a vudu herceg, mint a féltékeny halál. Így, tét nélküli maradt az egész, akárcsak a fő csata: Dank maga a halál, a háta mögött a teremtővel meg a haverjaival, ellenében pedig ott a vudu király meg a szellemek, na vajon ki győz majd? Nem éreztem izgalmat a kötet olvasása során, csak a kötelező “jajj mentsd meg, szegény két kézzel kapaszkodik a korlátba, a lába két centire lebeg a földtől“-szinten.

Más dolgokat viszont nagyon szerettem a könyvben, és ezek mindenképpen a javára írandók. New Orleans és a vudu világ például meglepően érdekes volt, kivitelezésben is elsőosztályú. Leifet most jobban szerettem, mint valaha, különösen amikor feltűnt az apja, és az írónő megmutatta, Leif ilyen is lehetett volna, de mégsem. Gee a szállító továbbra is telitalálat, a csípős beszólások és az egyedi humor egyvelege mindent vitt. A popkultúrális utalásokért pedig továbbra is odavagyok, jólesett, mikor Vámpírnaplókat vagy Pretty Little Liarst néztek.

A Dank fejezetekért különösen rajongtam, isteni volt belelátni a Halál munkájába, átélni a gondolatait, amikor elvisz egy lelket, és őt ez mennyire viseli meg – avagy éppen nem. Ezek a jelenetek zseniálisak voltak, akárcsak Pagan múlt idézései, amik naná, hogy Leifhez voltak köthetőek. A Miranda – Wyatt – Pagan jelenetek pedig külön szívderítőek voltak, mindig szeretek egy ennyire erős barátságról olvasni, pláne ha ilyen érzékletesen van ábrázolva.

Értékelés: 7/10

Egy kissé gyengébbnek éreztem, mint az első kötetet, de továbbra is kedvelem a sorozatot. Akadt pár meglepetés is azért, a lezárás pedig sejteti, hogy milyen folytatásra számíthatok. Szerintem elolvasom, mert minden hibáját figyelembe véve leköt és olvastatja magát.

Hogy tetszik a borító? Ha a srác nem lenne szürke, még imádnám is, mert lássuk be, helyes. A körítés a temetővel viszont érdekes, és a borítói színeit is szeretem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Dream válogatás és Young Adult rajongóknak mindenképpen ajánlott.

Kíváncsi lettél? A kiadó oldaláról kedvezményesen megrendelheted!

254 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás