Könyvkritika: Estelle Laure – Tomboló fény

Könyvkritika: Estelle Laure – Tomboló fény

0
Oszd meg!

Mit tennél, ha az apád már évekkel ezelőtt eltűnt volna a színről, és az anyukád, aki azt mondja, nyaralni ment nélküled, nem tér vissza a megbeszélt időpontra, és nem veszi fel a telefont? Ez a helyzet állt elő ugyanis Lucille életében. A majdnem tizennyolc éves lány egyedül maradt a kishúgával, egy düledező házban, kifogyott kosztpénzzel egy üres konyhában. Lucille nem szólhat a legjobb barátnőjén kívül senkinek, mert fél, hogy különválasztja a gyámhivatal a kishúgától. Lucille kemény döntések meghozatalára kényszerül…

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

tombolo-feny

A Tomboló fény egy zseniális regény, ami már a történetével levett a lábamról. Egyszerűen még elképzelni is nehéz a helyzetet, és beleélni magam a hősnő életébe még felnőttként is borzasztó nehéz. A lány, aki eddig csak egy tini volt, most hirtelen családfenntartóvá válik, miközben iskolába jár, neveli a húgát, próbálja életben tartani a barátságát és még ott az a srác, a legjobb barátnője, Eden bátyja Digby is, akibe menthetetlenül szerelmes. Tényleg nem egyszerű Lucille élete…

Rég láttam már ennyire izgalmas és a végletekig erős hősnőt, mint Lucille. Sokan összeroppannának a súly alatt, amit az élet (na jó, az írónő) a hátára pakolt. Kemény élethelyzetbe került, a történet egy pontján teljesen egyedül marad, de sosem adja fel. Néha elszomorodik, vannak pillanatok, amikor úgy érzi, mindennek vége, de felemeli a fejét és megy tovább. Teszi, ami neki és Wrennek a legjobb, és ez tette őt a lehető legjobb hősnővé a szememben Szeretem a badass, erős karaktereket, pláne ha megfelelően vannak árnyalva. Mert Digbyvel előjött a romantikus, szerelmes hősnő képe is, aki abszolút tinisen viselkedik és gondolkodik bizonyos helyzetekben. Szerettem ezt a kettősséget.

Ahogy én elképzeltem: Lucille | A fotón: Kristen Bell
Ahogy én elképzeltem: Lucille | A fotón: Kristen Bell

Sokat gondolkodtam a kialakult helyzeten is. Milyen anya az, aki egyszerűen lelép és magára hagyja a gyerekeit? Milyen apa az, aki nem képes felnőni és gondoskodni a családjáról? Durva családi dráma bontakozott ki a regényben. Válaszok nem jöttek, de sejtetések igen: megmutatta az írónő az apa és az anya vélhető érveit is, de mindez nem csökkentette a bűneiket. Egyszerűen szörnyű, ha valaki így magára hagyja a saját gyerekeit. Mert szülővé válni igenis hatalmas felelősség, mindezt pedig Lucille is megtapasztalta, ha akarta, ha nem. Neki nem volt választása, a fájdalmát és a nehézségeit pedig olvasóként is nehéz volt átélni.

Szerencsére volt a regényben romantikus szál is, amit imádtam. Mert itt sok minden merült fel, és végre nem lehetettem száz százalékig biztos abban, hogy Digby miért is közeledik a lányhoz. Csak sajnálja őt, vagy tényleg kedveli? És az, hogy Digbynek volt egy barátnője, aki ráadásul még kedves is volt – még Lucille-lel is – még fájóbbá, életszerűbbé, és lássuk be, izgalmasabbá tette a szerelmi háromszöget.

Ahogy én elképzeltem: Digby | A fotón: Jean-Luc Bilodeau
Ahogy én elképzeltem: Digby | A fotón: Jean-Luc Bilodeau

Szintén szerettem Lu és Eden barátságáról olvasni. Kicsit túlléptünk a “legjobb barátnők vagyunk gyerekkorunk óta” sablonon, és bár ez is része volt, de megmutatta azt is, hogy bizonyos élethelyzetek változásánál mennyire el tud deformálódni egy barátság. Eden is meghozta a saját döntését, amit nem bírálok, mert bármennyire is szeretném rásütni a szemétláda bélyeget, valahol az ő érveit is meg tudom érteni. Ez tette igazán összetetté ezt a szálat.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

A regény bár fájdalmas, őszinte és a szívfacsaróan szerethető, egy dolgot mégis sajnálok. Kicsit rózsaszínnek éreztem a környezet reakcióit, hogy mindenki ugrik, hogy segítsen, és olyan “nagyon amerikai” pillanatok tömkelegével volt tele a mű. Persze, remélem, hogy mindez a valóságban is így történne, de gyanítom, nem. Ó, és mielőtt elfelejtem: Wrenny és Lu közös jelenetei mindent vittek, a nővér és a kishúg párosa zseniális volt, annyira sütött belőlük az egymás iránt érzett szeretet és odaadás.

Ahogy én elképzeltem: Eden | A fotón: Josie Loren
Ahogy én elképzeltem: Eden | A fotón: Josie Loren

Értékelés: 10/10

Kábé egy nap alatt kiolvastam a Tomboló fényt, nem tudtam letenni. Izgalmas volt, sokszor belehaltam a fájdalomba, de végtelenül örültem, hogy Lucille annyira erős és kitartó volt. Csodás karakterek, remek történet, a Tomboló fény meghódított. Ezek után szinte bármi jöhet az írónőtől.

Hogy tetszik a borító? Nem vagyok elragadtatva, olyan semmilyen. Persze, nem ronda, de tulajdonképpen bármelyik könyvön rajta lehetne. Egy ilyen egyedi és csodás történet megérdemelt volna egy hozzá passzoló külsőt.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Kortól és nemtől függetlenül csapjatok le bátran a könyvre, nem fogjátok megbánni!

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

ESTELLE LAURELLE – TOMBOLÓ FÉNY – BLOGTURNÉ

  • tombolo-feny-btk

    A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laurer: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve.  Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

  • Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
    A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

    tombolo-feny-btk-jatek

    a Rafflecopter giveaway

153 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás