Könyvkritika: John Green – Katherine a köbön

Könyvkritika: John Green – Katherine a köbön

0
Oszd meg!

Az Alaska nyomában nem lett sajnos a kedvencem, ezért picit aggódva vettem a kezembe a Katherine a köbönt. Nem támasztottam elvárásokat, egyszerűen csak élvezni akartam. A végeredmény pedig maga lett a csoda: Green ismét elvarázsolt, a Katherine a köbön bőven hozta a Papírvárosok és a Csillagainkban a hiba minőségét. Nagyon elgondolkodtatott, a szívembe markolt és többször meg is nevettetett a könyv, miközben ismét végigélhettem több csodálatos személyiségfejlődést és egy varázslatos szerelem kialakulását.

katherine-a-kobon

A Katherine a köbön főszereplője kiskorában zseninek kikiáltott Colin Singleton. A srác nehezen kezeli a tanuláshoz való tehetségét, és a szülei magas elvárásai miatt nem elégedett az életével, és próbál minél magasabbra törni, minél inkább megdönteni a saját korlátait. Emellett a magánélete sem a legjobb: tizenkilencszer tették lapátra, mindannyiszor egy Katherine nevű lány. Utolsó szakítása után legjobb barátjával, Hasszánnal túrára indulnak, majd egy kisvárosban kötnek ki, ahol munkát és szállást kapnak, és egy esélyt arra, hogy megváltozhassanak és újra kezdhessék az életüket.

Ez a regény nem a WTF fordulataival hódított meg, hanem a kőkemény karakterizálásával. Szerettem elmerülni Colin elméjében, és megismerni egy srácot, akinek az a legnagyobb baja az életében, hogy az átlagnál okosabb, egyesek zseninek nevezik, pedig ő nem az. Nem látja magát annak, és mindezt ezzel a csodálatosan megindító idézettel magyarázza meg:

Colin számtalanszor elmagyarázta Hasszánnak, hogy határozott különbség van a tehetséges és a zseniális között. A tehetségesek gyorsan meg tudják tanulni, amit mások már kitaláltak; a zsenik pedig felfedezik, amire előttük senki sem gondolt. A tehetségesek tanulnak, a zsenik cselekszenek.

Ahogy én elképzeltem: Colin | A fotón: Nat Wolff
Ahogy én elképzeltem: Colin | A fotón: Nat Wolff

Korábban még sosem képzeltem bele magam egy különösen tehetséges srác elméjébe. Hogy milyen borzasztó lehet azzal a tudattal élni, hogy bármit meg tud tanulni, de az alkotás nehezére esik. Hogy mások a képességei miatt magas elvárásokat támasztanak felé, ezért ő maga is emeli a lécet, és folyton attól fél, hogy sosem lesz képes átugrani. Amikor elkezdett dolgozni az egyenletén nagyon drukkoltam Colinnak, hogy sikerüljön megoldania és bizonyíthasson végre önmagának. Mert megérdemelné, hogy legalább egy kicsit elégedett lehessen önmagával.

A főszereplő központi dilemmái miatt a Katherine a köbön simán lehetett volna egy depiregény, de alleluja nem lett az. Hasszán karaktere egy állat, és olyan vicces beszólásai voltak Colinnal karöltve, hogy többször hangosan felröhögtem a regény olvasása közben. Hasszánt amúgy is imádtam, ő is bejárt egy szuper utat, emiatt pedig jár a pacsi Greennek, mert szeretem, amikor nem csak a főszereplő, hanem a körülötte sertepertélő karakterek is megkapják a maguk fejlődését és bizonyítanak önmaguknak és nekünk, az olvasóknak is.

A romantika megjelenése a regényben nem volt olyan hangsúlyos, én legalábbis nem éreztem annak. A kisvárosban kialakuló Lindsey – Colin kapcsolatról teljesen elvonta a figyelmem Colin visszaemlékezése a múltra, amikor sorra megismerhettem a Katherineket, és még több információ kiderült a kapcsolatairól, avagy azok bukásairól. Persze a Colin – Lindsey páros is édes volt, különösen szerettem az élelmes párbeszédeiket, amikből kiderült, a lány sokkal okosabb, mint amilyennek mutatni akarja magát azért, hogy megőrizze a nehezen kivívott népszerűségét. Ó, és Lindsey jellemfejlődését is méltatni kell, mert ő is parádés utat járt be.

Ahogy én elképzeltem: Lindsey | A fotón: Louane
Ahogy én elképzeltem: Lindsey | A fotón: Louane

Értékelés: 9/10

A Katherine a köbön egy gyönyörű regény, aminek a középpontjában három karakter fejlődéstörténete áll. Nem a WTF-fordulatok viszik előre a történetet, hanem Colin és a többiek gondolatai, a vicces szituációk, és persze a regényben felbukkanó “vendégszereplők” történetei. Imádtam ennyi emberi sorsot megismerni. Csak azért nem kap a regény maximális pontszámot, mert sajnos a matematikai részeknél eléggé untam meg. A matekot sosem szerettem 🙂

Hogy tetszik a borító? Az új kiadásé egészen varázslatos. Imádom a kezembe fogni, ránézni, gyönyörködni benne.

Kinek ajánlom elolvasásra? Green rajongóknak mindenképpen, és azok is vegyék a kezükbe, akik imádnak elmélyedni egy-egy karakter életében, és kíváncsiak a nem hétköznapi sorsokra.

164 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás