Könyvkritika: Benjamin Alire Sáenz – Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Könyvkritika: Benjamin Alire Sáenz – Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

2
Oszd meg!

Nagyon régóta el akartam olvasni a könyvet, éppen ezért vagyok nagyon hálás a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy elhozták nekünk. Így, a regény elolvasása után úgy érzem sokkal szegényebb lennék, ha nem ismerhettem volna meg ezt a különleges történetet. Ha nem élhettem volna át az élményt. Okkal nyert annyi nemzetközi könyves díjat, Benjamin Alire Sáenz valami egyedit és imádnivalót alkotott.

aristotle-es-dante

A történet a ’80-as évek végén játszódott, önmagában már ez is sokat hozzáadott a jó alaphangulathoz. A nézőpont karakter Aristotle, a tizenéves kissé zárkózott srác. Az édesapja katona volt, Vietnamból visszatérve zárkózott lett. A sokkal idősebb nővéreivel sem érti meg egymást, a bátyja börtönben van és nem beszélhet róla, az anyja az egyetlen támasza. Aztán megismeri a nyitott, csupaszív Dantét, aki hamar a barátja lesz. Aztán a lelki társa. Kérdés, hogy lehet-e több.

A ’80-as éveken túl nagyon szerettem még a főszereplők származását is. Mindketten mexikói gyökerekkel rendelkező, Amerikában nevelkedett fiúk, akikben kettős nemzeti öntudat él. Kívülről mexikóiak, belülről amerikaiak, és ez a kettősség megnehezíti az életüket. Külön érdekes volt látni ki hogyan kezelni a dolgot, ahogy Ari együtt él vele és csak néha zavarja, míg Dante gyűlöli a származását, nem szívesen beszél róla. A szülők történetének az elmesélése, ahogy kitörtek és megvalósították az amerikai álom egy szeletét külön tetszett. Már önmagában ezzel a résszel nagyon megdobta a szerző a könyvet.

Ahogy én elképzeltem: Dante | A fotón: Jake T. Austin
Ahogy én elképzeltem: Aristotle | A fotón: Jake T. Austin

Az Aristotle és Dante nagyon lelkizős könyv, Ari, a nézőpontkarakter végig elmélkedi a regényt, mindenről megvan a véleménye, hosszan fejti ki a gondolatait. Egy szóval se mondanám mégsem a regényre, hogy unalmas, mert az elmélkedés mellett azért a cselekmény szépen halad előre. Szerettem, ahogy a tizennégy éves Ari milyen szépen változik az évek során, hogy lesz egyre érettebb, miként látja a világot, a gondolkodásmódja is formálódik, és külön boldogság volt, ahogy összeszedte magát és felvetette a szüleinek azokat a dolgokat, amiket korábban el se hitt, hogy megtenné.

Dante karaktere is annyira különleges volt. Szerettem, hogy olyan gyengéd, ártatlan, minden helyzetben vidám és közvetlen. Tényleg az a típusú fiú, akit nem lehet nem kedvelni. Azokat a részeket, amikor bevallotta, hogy meleg, és azt is, hogy tetszik neki Ari külön imádtam. A párbeszédek, ahogy látni lehetett rajta milyen nehéz Ari mellett maradnia, de a barátságot sem akarja eldobni… Olyan mélyen átélhető volt az egész, a fájdalmat szinte tapintani lehetett, és igazából mindkét fél részéről.

Ahogy én elképzeltem: Dante | A fotón: Noah Centineo
Ahogy én elképzeltem: Dante | A fotón: Noah Centineo

Amit még nagyon fontosnak tartok elmondani, az a szülők szerepe. A legtöbb YA-regényben rossz szülőkkel találkozni, akik pokollá teszik a gyerekeik életét, vagy nem törődnek velük eléggé. Itt csodás szülei vannak mindkét srácnak, akik rengeteget segítenek, hogy elfogadják önmaguk, és bátran felvállalják az érzéseiket, a gondolataikat. Boldogság volt ilyen szülőkről olvasni, és a két srác meg is érdemelte őket.

Spoileres bekezdés következik! Van még valami, amiről beszélni akartam, de picit spoileres, szóval óvatosan olvasd a bekezdést. A regénye ugye LMBT, és egy csodaszép coming out történet. Mert szépen, lassan Ari elfogadja, hogy Dante nem csak a barátja, a lelki társa, hanem sokkal több annál. Ahogy haladunk előre úgy válik egyre egyértelműbbé. Nagyon jól megfogta az író azokat a pontokat, ahol Ari maga elöl is titkolja, de messziről ordít, hogy mi a helyzet. Gyönyörűen levezette a regényt addig a pontig, ahol Ari magának is bevallja, hogy szerelmes, és végre jöhet a boldogság. Egyedül azt sajnálom, hogy picit hirtelen volt a vége, a nagy smárolós jelenet után szívesen olvastam volna még pár fejezetig tovább. Spoileres bekezdés vége!

Ahogy én elképzeltem: Dante | A fotón: Jake T. Austin
Ahogy én elképzeltem: Aristotle | A fotón: Jake T. Austin

Értékelés: 10/10

Új kedvencet avattam! A könyvet pedig újra el kell majd olvasnom, mert egyszer nem elég. Ez olyan élmény, amit újra és újra át kell élni. Az öt csillagos lazán rászórom. Ha lehetne többet is adnék.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Megkapó, figyelemfelkeltő és a minták is tök jól kapcsolódnak a könyvhöz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha nyitott szívű vagy és elfogadó, akkor imádni fogod te is! Szívből ajánlom.

BENJAMIN ALIRE SÁENZ – ARISTOTLE & DANTE – BLOGTURNÉ

  • A díjnyertes Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában végre Magyarországra is megérkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
    Természetesen mi sem hagyhattuk ki a történetet, november 20-tól 5 állomáson keresztül kalandozik a Blogturné Klub Aristotle-lel és Dantéval.
    Tartsatok velünk Ti is, és ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek!

    aristotle-es-dante-btk

  • D Kép
    D Kép

    Minden állomáson megtaláljátok egy-egy híres görög gondolkodó nagy mondását (számmal jelölve), valamint egy másik bölcsről készített szobor fotóját (betűvel jelölve). A ti feladatotok az, hogy a híres mondatot összepárosítsátok a filozófusa képével.
    Például ha az első állomás idézete az, hogy “A kocka el van vetve.”, a negyedik állomáson pedig megtaláljátok Julius Caesar képét, akkor a helyes válasz: 1D
    (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

    „Gyűlöld az elhamarkodott beszédet!”

    a Rafflecopter giveaway

373 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

2 Hozzászólások

  1. Egyetértek veled. Az évem legjobb könyve. Amikor megláttam azonnal meg akartam venni. Majd meggondoltam magam. Megijedtem a történettől. De annyira tetszett a borító, hogy mégis megvettem. És nem tudom szavakba foglalni. Egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam. És ez olyan jóérzésű csalódás volt. A legtöbb könyvel az a bajom, hogy nehezen köt le az eleje, amíg be nem indul. Utána meg persze, ha kiolvastam, mindegyikre azt mondom, imádtam. Itt meg nem. Már az elején lekötött. – Jaj, mindjárt elsírom magam. Mindenkinek erről nyáladzok. Nagyon meghatott. – És ahogy írtad Ari sokat elmélkedett a könyv során, mégsem volt unalmas. Engem még az is nagyon meglepett – amikor olvastam, hogy nyár van, azt hittem, ez is egy nyári szerelem – , hogy több éven keresztül játszódik a történet. Ááá, most már befejezem. Csak még egy mondatot. Ez a könyv, az író és maga a történet mélyen megérintett. Még velük is álmodtam 🙂