Könyvkritika: Melissa Landers – Elidegenítve

Könyvkritika: Melissa Landers – Elidegenítve

0
Oszd meg!

Vannak olyan regények, amiknek elég ránézni a borítójára, és az ember máris elementáris vágyat érez, hogy a kezébe vegye és végre elolvassa. Valahogy így voltam ezzel a könyvvel is, pláne ha a fülszöveget is figyelembe veszem. Hogy a fenébe ne szeretnék egy olyan regényt, ami egy ufó és egy földi lány szerelmét mutatja be? Minden elismerésem Melissa Landersé, ugyanis remek világot épített fel, kitűnő dramaturgiai ívvel dolgozott és érdekes, szerethető és egyben többdimenziós karaktereket alkotott meg.

elidegenitve

A történet főhőse a tizenhét éves Cara, aki annyira okos, hogy beválasztották a cserediák programba. Nemrég fedezték fel, hogy létezik egy másik bolygó, ami hasonló a földhöz, és a L’eihrek lakják. Az emberek a L’eihrek kapcsolatát hivatott erősíteni ez a program. Három diák érkezik a Földre, közülük Aelyx költözik be Caráék otthonába. A két fiatal közt hamar kialakul a vonzalom, de egyre nőnek a bajok, ugyanis a városban lévő terrorszervezet egyre inkább támadja a L’eihrekkel való szövetséget.

Olvasás közben akaratlanul is a The CW Star-Crossed sorozata járt az eszemben, és mondom mindezt pozitív felhanggal, mert ha a sorozatot is olyan jól írták volna meg, mint az írónő a könyvet, akkor talán még mindig a képernyőn lehetetne. Hihetetlenül elkapott az Elidegenítve hangulata, nehéz volt akár egy pillanatra is letennem, mert olvastam volna tovább. Az írónő remek stílussal van megáldva, mind a férfi, mind a női E/3-as szempont olvasmányos, jól elkülöníthető és szerethető volt.

Ahogy én elképzeltem: Aleyx | A fotón: Gray Damon
Ahogy én elképzeltem: Aleyx | A fotón: Gray Damon

Az ilyen típusú könyveknél rengeteget nyom a latba a világ felépítése. Mégiscsak egy teljesen új bolygót mutatott be az írónő, még ha “csak” elmesélés alapján is. Szinte láttam magam előtt a L’eihrt, és Aelyx elmeséléseinek hála rengeteg érdekes dolog kiderült a bolygóról. Sokat gondolkodtam azon is, hogy az ottani tudományos fejlettségnek köszönhetően jobb-e az ő életük és a politikai rendszerük mint az embereké. Végső döntésre nem jutottam 🙂 Tetszett, hogy az írónő nem mondott nyilvánvaló értékítéletet, hanem hagyta, hadd döntse el az olvasó melyik fekszik neki jobban.

Ha megjelenne egy idegen űrhajú a Földön, pont olyan ellenséges fellépést várnék, mint ami a regényben is megjelent. Tetszett az efféle hitelesség, még akkor is, ha első pillanatra egy cserediák program hülyeségnek hangzik. Jobban belegondolva, az országos tévében leadott interjúkkal vegyítve tényleg jó ötletnek tartom a közös szövetség kiépítésére, hiszen így lehetőség van megismerni az idegen fajt. Azt viszont sajnálom, hogy mindez nem kapott olyan hatalmas jelentőséget, és sokszor a fontos, evidens infókat csak Aelyn megérkezése után jó sok hónappal tette fel a fiúnak a lány. Ez a része picit fura volt.

Ahogy én elképzeltem: Cara | A fotón: Holland Roden
Ahogy én elképzeltem: Cara | A fotón: Holland Roden

A szerelmi szálat is nagyon szerettem ám! Egy ilyen YA könyvnél elképzelhetetlen, hogy a főhősök között ne legyen valami 🙂 Cara és Aelyx között olyan jól felépített kémia volt, amit örömmel olvastam, és kifejezetten tetszett, hogy nem csupán a külsőségekre mentek rá, hanem egyre inkább megismerte egymást a két karakter, és megtanulták elfogadni a másik hibáit is. Alig várom már a folytatást!

Értékelés: 10/10

Apró hibákba beleköthetnék ugyan, de az összképet tekintve feleslegesnek érzem, mert ez a könyv szerethető, jól felépített és egyszerűen nem lehet letenni. Örülök, hogy végre én is elolvashattam.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Csodálatosan gyönyörű!

Kinek ajánlom elolvasásra? Aki szereti a Young Adult regényeket bátran vesse rá magát. Szerintem sokatoknak tetszeni fog. A lányok mellett a srácoknak is bátran ajánlom ám.

840 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás