A könyvre a megjelenése óta kíváncsi vagyok, mégis, csak most tudtam elolvasni. Meg kell mondjam, megérte éveket várni, hogy végre a kezembe vehessem. Szórakoztató, dramaturgiailag remekül felépített mű, tele szerethető karakterekkel. A szerző némi természetfelettivel is megbolondította a művet, így még pompásabbá téve a könyvet. Egyszerűen nem tudtam nem szeretni!

A történet főhőse Lena, aki különleges képességgel rendelkezik: bárkihez is ér hozzá, láthatja a múltját, a jelenét vagy a jövőjét. Mégsem tudta megakadályozni szülei tragikus halálát, emiatt lelkifurdalás gyötri. Sosem látott nagybátyjához kerül egy pompás vidéki birtokra, ahol megtanulja kezelni a képességét, megismerkedik egy helyes sráccal és próbál túllépni a tragédián. Aztán beüt a ménkű…

Az Enigma legnagyobb erőssége Helena Silence megnyerő stílusa. Nagyon könnyedén olvasható, Lena a lehető legszimpatikusabb hősnő és elbeszélő, és mindig történik valami olyan, ami miatt szó szerint nehéz letenni a könyvet, mert egyszerűen olvasnám tovább, amíg van mit. Egy-egy apróbb fordulat, néhány kiszámíthatatlan esemény és persze a jól ismert, de annál szerethetőbb klisék teszik nagyon szerethetővé a művet. Nem is csoda, hogy már a második kiadást tarthattam a kezemben.

Lena és Alex között van egy roppant aranyos szerelmi szál a történetben. Akik hozzám hasonlóan csípik az egymással évődő szereplőket, ezt a könyvet imádni fogják! Az elején rendesen csépelik egymást, idő kell, mire rájönnek, hogy mit éreznek a másik iránt. Megannyi apró félreértés, vagy a büszkeség nehezíti az útjukat. Aztán jön a kapcsolatukban a lejtmenet: egy szappanoperás klisé gátolja a boldogságukat, ami láttán – az olvasás során először – kedvem lett volna letenni a könyvet. Ezért jár a levonás, alapvetően ezt tartom az Enigma legnagyobb – és talán egyetlen – hibájának.

A mellékszereplők remekül vitték előre a történetet. A múlt eseményei, Lena nagybátyja, Victor, Alex anyja Emma és Lena szüleinek a kiderülő titkai, a jelen évődései nagyon sokat hozzáadtak a sztorihoz. A kedvencem természetesen Zoé volt, a hebrencs, jópofa kis tinilány, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Borisz is a szívemhez nőtt, bár nála valamiért arra vártam, hogy majd bevadul és főgonosz lesz belőle, de szerencsére ez nem következett be.

A romantikus szálon és a családi problémák árnyalásán túl a regény jó adag misztikus természetfeletti szállal is bírt. Remek ötletnek tartottam Lena képességét, és egyben sajnáltam is a lányt. Szinte lehetetlen elérni, hogy ne érintkezzünk másokkal akár véletlenül is, de Lenának még nehezebb volt, hiszen ha megfogott egy széket, már akkor is emlékképek törtek rá azokról, akik a széken ültek. Remekül volt felépítve a képesség leírása, a kiterjesztése, a koncentráció fontossága és a határok, amiket Lenának sem szabad átlépnie.

A könyv vége szenzációs lett, ott aztán tényleg nem tudtam letenni! Nehéz spoilerek nélkül beszélni róla, de meg kellett említenem mennyire zseniális volt az egész, és mennyire megrázott, amiket megtudtam a főgonoszról. Csodásan építette fel a szerző a kezetektől a végkifejletig a dramaturgiai ívet. Jár az ováció!

Értékelés: 9/10

Tényleg csak a nagyon klisés, szappanos szál miatt jár a levonás, de ettől függetlenül élveztem és szerettem a könyvet. Van ám egy folytatása is, az Ezüsthíd, de azt nem tudom elolvasom-e, mert nagyon thrilleresnek írták le az ismerőseim. Az Enigma viszont egy lezárt sztori, nincs függővég. Szerencsére!

Kinek ajánlom elolvasásra? Young Adult rajongók mindenképpen vessék rá a kezüket, annál is inkább, mert hiába magyar szerző írta, a nemzetközi piacon is tökéletesen megállná a helyét az Enigma.

07.23. – Media-Addict.hu
07.26. – Dreamworld
07.29. – Deszy könyvajánlója

Természetesen az Enigmához is volt annak idején borítótervező pályázat, ahová számos csodaszép terv érkezett. Az összeset ide kattintva megtekinthetitek, én a hat kedvencemet gyűjtöttem ki alább. Azt megjegyezném, hogy véleményem szerint a legszebb terv került végül a borítóra 🙂