Könyvkritika: David Levithan & John Green – Will & Will

Könyvkritika: David Levithan & John Green – Will & Will

6
Oszd meg!

Úgy érzem örök emlékként marad meg bennem a Will & Will. Rettentően élveztem a könyvet, előbb-utóbb biztosan újra fogom olvasni, a regény úgy tökéletes, ahogy van. Semmi hibát nem találtam benne. Remek gondolatokat ébresztett bennem, a karakterek realisták voltak, a problémákat  jól mutatták be a szerzők. Bizony, szerzők.

Lehet egyáltalán rossz egy könyv, amit John Green (Csillagainkban a hiba) és David Levithan (Nap nap után) ír közösen? A válasz egyértelműen az, hogy nem! A szerzőpáros hihetetlenül jól dolgozott együtt, a produktum minden ízében zseniális, és már most abban reménykedem, hogy előbb-utóbb megfilmesítik ezt is, mert ez a szenzációs történet mozivászonért kiált.

will-es-will-egy-nev-ket-sors

A történet főhőse két tinédzser srác, akiket történetesen Will Graysonnak hívnak. Az egyikük meleg, a másik heteró. A heteró Willt mindenki Graysonnak becézi, ezért én is így célzok rá ezentúl. Szóval, Grayson afféle szülők álma gyerek, nincs vele konkrétan semmi gond. Különös kapcsolatot ápol a meleg legjobb barátjával, Pici Cooperrel, ami rányomja a bélyegét a hétköznapjaira. A Meleg és Heteró Iskolai Klubban megismeri Janet, a lány pedig egyből felkelti az érdeklődését. Az ő romantikus kapcsolatuk és a nehézségeik leírása varázslatos lett. És imádtam azt is, ahogy Will egyre inkább kinyílik. Személyiségfejlődés a köbön!

A meleg Will is Chicagóban él, az édesanyjával egyedül, akivel nem a legjobb a kapcsolata. Will elég depresszív jelleg, nem igazán vannak barátai, magába forduló, és sokszor vannak negatív gondolatai. Csak akkor vidám, ha a neten beszélgethet egy sráccal, aki már nagyon bejön neki. Egy nap úgy dönt, találkozik vele, és akkor ismeri meg Graysont, akivel akaratlanul is összefonódik a sorsuk. Azt nem mondanám, hogy örök barátok lesznek, de akkor is ott lesznek egymás életében.

Ahogy én elképzeltem: Will Grayson | A fotón: Nat Wolff
Ahogy én elképzeltem: Will Grayson | A fotón: Nat Wolff

A Will és Will alapvetően könyv a könyvben, tehát két különálló történet, aminek itt-ott van átfedése, például a közös mellékszereplő, Pici Cooper szálával, illetve az egyik történet eseményei hatással lehetnek a másikra. De például ha valaki átugorja Will fejezeteit, és csak Graysonét olvassa el, akkor is tökéletesen megértheti a sztorit. Szeretem a történet a történetben megoldásokat, mert így két komplex sztorit ismerhetek meg, ami ugyanott játszódik, de az igazi erőssége, ahogy a központi témákat kezeli mindkét történet. Mindkét szereplő máshogy állt hozzá, emiatt pedig E/1-es narrálásban két különböző nézőpontból is kiválóan megvizsgálták a témákat. Szuper volt!

A regény két fő témára épített: a másság elfogadására és az azért való küzdelemre illetve a barátságra. A szerelem is szerepet játszott, de úgy érzem másodlagos volt a jelentősége. Grayson esetében a másság elfogadása és a barátság egyet jelentett Pici Cooperrel. Azt a srácot nem lehet nem kedvelni, hatalmasak a dumái, de nagyon egyet tudtam érteni Graysonnal, amikor elege volt belőle és úgy érezte a fiú és a törekvései elnyomják őt. Nagyon tetszett, ahogy a barátság árnyoldalait is megmutatta, ahogy pedig a történet haladt előre, levonhattam a következtetéseket. Szeretem, amikor megmutatják, a barátság nem csak móka és kacagás, és sokszor legalább annyit kell dolgozni rajta, mint egy romantikus párkapcsolaton.

Ahogy én elképzeltem: Will Grayson | A fotón: Ansel Elgort
Ahogy én elképzeltem: Will Grayson | A fotón: Ansel Elgort

Will volt a meleg főszereplő, így a másság elfogadása nála másként jelentkezett. Először saját magát kellett elfogadnia, majd átmenni azokon a lépcsőkön, amiket a nyitottságra vezető út megkövetel. Will esetében különösen tetszett a fanyar humor, ahogy mindezt kezelte, néhol csak bólogattam, másszor meg húztam a számat. Mint amikor Pici külsején écelődött, az nem esett túl jól, de aztán bejött a személyiségfejlődés. A Maurával lévő barátságán rengeteget gondolkodtam. Nehéz spoilermentesen beszélni róla, így csupán annyit írnék, hogy a regény elolvasása után érdemes pár percig agyalni rajta, a tetteiken, az egymáshoz dobott szavaikon.

Értékelés: 10/10

Nagyon tetszett a könyv, az egyik kedvenc olvasmányommá vált. Érdekes témákat mutatott be, egyedi és szerethető karakterek bevonásával. Végig hiteles maradt a sztori, simán elhiszem, hogy ez így a való életben is megtörténhet. Az LMBT miatt külön jár a pacsi. Remélem lesz olyan olvasó, akinek a könyv felnyitja majd a szemét. A könyv humora pedig fergeteges. Nagyon jókat nevettem olvasás közben.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Itt sem szabnék meg korhatárt, nem határoznék meg nemet sem, mert úgy érzem mindenkinek tetszhet a könyv, és mindenkinek másért. Érdemes lecsapni rá.

DAVID LEVITHAN & JOHN GREEN – WILL ÉS WILL – BLOGTURNÉ

will-will-btk

BLOGTURNÉ EXTRA – BORÍTÓMUSTRA

Itthon a Maxim Kiadó új borítót tervezett a könyvnek, amihez sikerült kiválasztaniuk egy olyan fotót, amin a srácok megszólalásig hasonlítanak Ansel Elgort és Nat Wolff párosára. Talán ezért is, de nekem egész bejön a hazai verzió. Persze a külföldiek közt is találtok egy-egy jól sikerült darabot. Íme!

1361 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok

6 Hozzászólások

  1. bár én nem olvastam a könyvet – de biztosan beszerzem a könyvhéten – de én pont fordítva képzelném el őket: hogy Ansel a Greyson és Nat a Will. Mondom, még nem olvastam a könyvet, és nem azt mondom, hogy rosszul képzeled el őket. Amúgy az meg a sors fintora, hogy a borítón lévő két srác szinte teljesen ugyan úgy néznek ki mint Ansel és Nat :DD

    • A regényben többször is említik, hogy (a meleg) Will szőke hajú, tipikus szépfiú, ezért is lesz öhm öhm nem spoilerezek, míg a heteró (Will) Grayson inkább átlagos, barna hajú srác a könyvben. Amúgy amióta megláttam a borítót nem tudom másként elképzelni őket 😀

  2. Én is a Könyvhéten tervezem megvenni 🙂 Tibi dicsérő kritikája nagyon meggyőző, plusz olvastam David Levithan egy másik könyvét – szintén Tibi hatására – a Nap nap után-t és az is nagyon bejött!

  3. angolul már olvastam a könyvet, nem is tudtam, hogy már megjelent a magyar fordítás is, pedig a kedvenc John Green könyvemről van szó, Kíváncsi vagyok, magyarul milyen lett, tuti beszerzem a napokban.

Hozzászólás a(z) Tibi bejegyzéshez Félbeszakítom a válaszadást