Könyvkritika: Rainbow Rowell – Eleanor és Park

Könyvkritika: Rainbow Rowell – Eleanor és Park

7
Oszd meg!

eleanor es parkEz a könyv maga a csoda. Ennyivel le is zárhatnám az értékelést, leginkább azért, mert hiába olvastam már el bő két hete a regényt, még mindig ezerrel bennem él, még mindig sokat gondolkodom rajta, és még mindig attól tartok, hogy képtelen leszek szavakban kifejezni azt, hogy mennyire szerettem Eleanor és Park történetét. Ilyen ritkán szokott velem előfordulni, de most tényleg van bennem egy olyan hátsó gondolat, miszerint „kevés vagyok én ehhez”. Mert ez a könyv tényleg annyira jó.

Szóval, a történet a ’80-as években játszódik, és két olyan fiatal életét mutatja be, akik kilógnak a sorstársaik közül. Öccsével ellentétben Parkon erősen látszódik az ázsiai származása, nagyon sovány, túlságosan törékeny, így megpróbál észrevétlen maradni, amennyire csak lehet. Ekkor ül le mellé az iskolabuszon az átlagtól pár kilóval ducibb Eleanor, akinek nem csak hatalmas vörös hajzuhataga van, hanem béna ruhái is, meg egy nyakkendő a fejére kötve. A két tini heteken át utazik egymás mellett a buszon, majd szépen-lassan, a közös, képregényes kötődés közepette elkezdenek beszélgetni egymással, aztán jöhet a tomboló szerelem, és a nem várt bonyodalmak.

eleanor-es-park

Nagyon szerettem azt, hogy végre „kiléptünk a modellek világából”. Újabban már untam, hogy minden regényben tökéletes külsejű emberek szaladgálnak, dúlnak a szerelmi háromszögek, saját kocsival járnak és a szegénységet hírből sem ismerik. Bezzeg itt! Megmerték lépni azt, hogy két olyan fiatal szeressen egymásba, akik külsőre első blikkre nem tökéletesek, de ahogy elmélyül a kapcsolatuk, úgy teszik egymást egyre gyönyörűbbé önmaguk, és az olvasó előtt is. Olyan felüdülés volt végre hétköznapi külsejű embereknek drukkolni, olyan emberközelivé tette számomra az egész történetet.

A főszereplők pedig nem csak a külsejük, hanem a belsejük miatt is igazi telitalálatnak bizonyultak. Leginkább Eleanor fogott meg. Durva volt olvasni a hányattatott családi hátteréről, a hatalmas szegénységről és a kilátástalanságról, ami körbevette őt. Döbbenet a tudat, hogy még ma is milyen sok gyerek él egyik napról a másikra, egy bántalmazott, megfélemlített anyával, és egy erőszakos, alkoholista mostohaapával, miközben minden egyes napja rettegéssel telik. Remekül átadta az írónő a feelinget, de emellett erőssé és bátorrá is tette Eleanort. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy nem panaszkodott, hanem tényként közölte a helyzetet. Simán megírhatták volna úgy is a könyvet, hogy Eleanor végig panaszolja mennyire nehéz dolga van, de így talán még nagyobbat ütött a dráma.

Park esetében más hátrányokról beszélhetünk. Nála leginkább az ázsiai származás volt az, ami nehézzé tette az életet, és a folyamatos megfelelési kényszer, amit az édesapja váltott ki belőle. Meg persze az is, hogy mindig másnak érezte magát, mint a többiek. Habár ők átlagos anyagi helyzetben éltek és családi idillben, Park mégsem volt tökéletesen boldog, és ettől még ember közelibb lett az egész történet, és Eleanor és Park szerelme is.

eleanor-es-park-2

Sokszor éreztem azt, hogy itt nem a szerelem a lényeg, hanem a karakterek, a szerelmük pedig azt segítette elő, hogy erősebbek legyenek, szálljanak szembe a félelmeikkel és leküzdjenek minden egyes akadályt. A szerelem itt megváltás volt, de nem a történet fő mozgatórugója. Sokkal több ez a regény, mint egy átlagos szerelmes könyv. Többé teszik a karakterek komoly problémái, a társadalmi kérdések, amiket felvet a szerző, mint a szegénység vagy önmagunk elfogadásának a problémái. Persze, a szerelem is jelentős szerepet játszik, de kicsit másként, mint ahogy másutt láttam. És ez tetszett, méghozzá nagyon.

Értékelés: 10/10
Nagyon nehéz ám szavakba önteni azt a tökéletes érzést, amit az Eleanor és Park közvetít. Az írónő nagyon tehetséges, remekül forgatja a tollat, a történet pedig magával ragad, elgondolkodtat, megmosolyogtat és akár meg is ríkat, és pont ettől válik annyira tökéletessé. Egyedül azt sajnálom, hogy a lezárást hirtelennek éreztem, de így utólag ennek is megértem az okát. Egy élmény volt ez a könyv, örülök, hogy a Scolar kiadó a megjelenés mellett döntött.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, és ezt most nagyon komolyan gondolom. Felnőttnek, tininek és gyereknek is egyaránt tartogat meglepetést és érdekességet ez a regény. Adjátok meg neki az esélyt, mert ez jóval több, mint egy szokásos Young Adult regény.

Rainbow Rowell – Eleanor és Park Blogturné
170 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

7 Hozzászólások

  1. Sokszor láttam már a borítót, de sem a fülszöveget, sem kritikát nem olvastam eddig. Kíváncsivá tettél, szóval felkerült a kívánságlistámra a kötet, köszi 🙂

  2. Rainbow Rowell-től olvasd el a Fangirl-t is, utána pedig, mivel még nem jelent meg magyarul, valahogyan próbálkozz meg a Carry On-nal, mert én személy szerint megtaláltam életem legcukibb meleg párját, és neked is nagyon tetszene! Tényleg! Ha esetleg megjelenne magyarul is, akkor te legyél az első aki lecsap rá! Én szóltam… 🙂
    Nincs köze a Fangirl-höz egyébként, szóval anélkül is elolvashatod, de a Fangirl is olyan cuki, és utána valahogy jobban a helyére kerül a Carry On is.

    • A Fangirl már itt csücsül a polcomon, nemsokára elolvasom, már nagyon kíváncsi vagyok rá, és egyben remélem, hogy a Carry On-t is kiadja a Scolar Kiadó 🙂

      • jajj, a Fangirl az tényleg nagyon jó. 😀 Én teljesen beleéltem magam Cath szerepébe. Simon Snow pedig egy “rossz” Harry Potter. 😉