Ha egy könyvből filmet készít Hollywood, akkor nagy esélye van annak, hogy az felkeltse az érdeklődésem, és el akarjam olvasni. Itt is ez történt. Vártam a csodát, a azt, hogy elalélok, de nem jött össze. Olyan ez a könyv, mint Danics Dóra. Jól felépített, profi, de hiányzik belőle a lélek. Az a mozgatórugó, ami miatt igazán megszeretném, a szívembe zárnám. Ezzel pedig egy szóval sem mondom, hogy rossz lenne. Mert nem az. Csak lelketlen.

A történet: Hősünk, Thomas egy liftben ébred, ami mozog felfelé, majd egy tisztáson találja magát egy rakat srácal körülvéve. Semmire sem emlékszik a nevén kívül. A tisztáson ezzel minden srác így van. A céljuk az, hogy kitaláljanak az Útvesztőből, és elmenekülhessenek erről a szörnyű helyről, de ez nem egyszerű, mert szörnyek őrzik az Útvesztőt. Nem sokkal Thomas érkezése után megjön egy lány, Teresa is, a végjáték pedig elkezdődik.

A feszültség: Egyértelműen jól adagolta a szerző a feszültséget. A jelenetek jól kidolgozottak és átgondoltak voltak, és minden egyes momentum fontos volt, ami aztán később kapott jelentőséget. Alapvetően nem volt unalmas ez a könyv, mert mindig történt benne valami érdekes, a feszültség zizegett a lapokról.

Karakterizáció: Jól felépített, és alapvetően szerethető karakterekkel volt teletűzdelve a könyv. Annak ellenére, hogy Thomas E/3-as narrálásában ismerkedhettünk meg a sztorival, szinte minden főbb karakter megkapta a maga háttérsztoriját, ami miatt a tetteik értelmezhetővé, sőt, elfogadhatóvá váltak. Nem éreztem karakteridegen cselekedetet, sem azt, hogy az író bábként rángatná őket.

A zavarodottság: Olyan világot ábrázolt a regény, ahol egy karakter sem tud semmit a saját nevén kívül. Meglepően jól bemutatták azt a zavarodottságot, amit ez okozott a szereplők köreiben. Legjobban Chuck drámája fogott meg, a kisfiúé, aki próbál bátor lenni, de annyira nehéz. Azt is imádtam, ahogy Newt és Alby egybefogta a csapatot, és élhetővé varázsolták a Tisztást. Elvárható lett volna valamilyen szinten, hogy káosz uralkodjon, de nem ez történt, és ez  nagyon tetszett.

Behódolni Hollywoodnak: Végig olyan érzésem volt, mintha ezt a regényt egyenesen azért írta volna meg James Dashner, hogy elkészülhessen belőle a filmverzió. Ez csak amiatt szomorú, mert ezért még lightosabbra lett véve a figura, mint ahogy az elfogadható lenne. A két kitalált szó, hogy nyugodtan káromkodhassák végig a srácok a kötetet pedig olyannyira röhejes volt, hogy az agyam jótékony hatásának köszönhetően már el is felejtettem azt.

Lelketlen profizmus: Ez a könyv vérprofi. Ezt egy pillanatra sem lehet elvitatni. Patikamérlegen volt itt kimérve minden, a szerző pedig olyan profin alkotta meg ezt a könyvet, amilyenhez már rég volt szerencsém. Minden történésnek, minden egyes szónak komoly szerepe volt, a lezárás pedig odacsapott. Mégis, lelketlennek éreztem az egészet. Pont úgy, amikor hallgatom Danics Dórát. Tudja, hogy mennyire tehetséges, hogy milyen jó énekhangja van, hiszen rengeteget dolgozott érte. Amikor pedig énekel, az egyszerűen rossz a fülemnek. Ugyanígy voltam a könyvvel is. Tudom, hogy profi, hogy jól felépített és logikusan átgondolt. Mégsem éreztem olvasás közben sok mindent. Nem érintett meg, nem ragadott magával.

A lezárás – Spoileresen: Az utolsó pár fejezetet már egyben olvastam el, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mire megy ki a játék. Amikor kiderült, hogy a Tisztás csak egy teszt volt arra, hogy kiképezzék a srácokat a világ megmentésére, totál ledöbbentem. Mi jogon tették azt, amit? Milyen sok gyereket öltek meg a Tisztáson csak azért, hogy egy összeszokott, okos és kitartó fiatalokból álló csapatot kapjanak, akik megmenthetik a világot a pusztulástól. Ledöbbentem, aztán elgondolkodtam. Pár tucat vs. több millió ember. Hová billen a mérleg? Joguk volt megtenni azt, amit? Ezernyi kérdés villog a fejemben, amikre választ kell, hogy kapjak. Hiszek abban, hogy a folytatás majd megadja azt – és őszintén bízom benne, hogy azt már nem érzem lelketlennek.

A romantika hiánya: Örültem, hogy elfeledkeztek a romantikáról ebben a könyvben. Oké, tudom, Teresa és Thomas közt volt izzás, meg némi szerelem is, de akkor sem ez volt a lényeg, ez pedig szuper dolog. Azon viszont elgondolkodtam, ha ott van egy rakat srác a tisztáson, akik tinik, hogy a fenébe nem nyúlnak magukhoz? Vagy éppen… aki szeretne, egymáshoz?

Értékelés: 8/10
Gondban vagyok most. Elismerem a könyv értékeit, de a Danics Dóra-effektus miatt nem tudott igazán magával ragadni a mű. Ennek ellenére tetszett, a profizmust pedig igenis el kell ismerni. James Dashner nagyot alkotott.

Kinek ajánlom? Elsősorban fiúknak, szerintem nekik jobban bejöhet a regény. Van benne némi romantikus rész is, de nagyon elenyésző. Kortól függetlenül bárkinek érdemes beleolvasnia. Plusz úgy hallom a filmben sok a változtatás, úgyhogy azok is csapjanak le rá, akik már látták Az Útvesztő filmet is.