Könykritika: Gayle Forman – Ha maradnék

Könykritika: Gayle Forman – Ha maradnék

5
Oszd meg!

ha-maradnek-konyvRégóta kíváncsi voltam már erre a könyvre, a mozis premier, no és a varázslatos Chloe Grace Moretz castingolása még inkább növelte a vágyam, hogy végre én is elolvassam. Nos, megtettem, körülbelül egy hónapja, és azóta is azon gondolkodom, hogy mit is írhatnék erről a könyvről. Kicsit csalódott vagyok, mert teljesen mást vártam. Persze, az is előfordulhat, hogy az én lécem volt túl magasan, amit maga a könyv nem tudott átugrani. Ez teljesen érthető lenne, hiszen mindenkivel előfordult már szerintem, hogy annyira sztároltak valamit, és annyiszor mondták, hogy ez hű de nagyon jó lesz, aztán elolvasta/megnézte és igazából nem kapta el annyira, mint ahogy az ismerősök jósolták/ígérték. Most velem is ez történt.

A Ha maradnék egy Young Adult könyv, a főszerepben a tizenéves Mia áll. Az élete mondhatni tökéletes: a szülei jó fejek, a kisöccse Teddy vidámmá teszi a napjait, a pasija Adam, maga az álom, és a legjobb barátnője, Kim egy pillanatig sem hagyja unatkozni. Ám beüt a krach: Mia és a családja kocsiba ülnek, majd autóbalesetet szenvednek. Mia a testén kívül reked, afféle “szellemként” nézi végig, ahogy a teste a kórházba kerül, megérkeznek a rokonok, hogy a váróteremben aggódjanak érte. Miközben szellemként létezik, és fel kell dolgoznia a családja halálát.  Választás elé kényszerül: menjen, vagy maradjon? Csak az ő döntése, hogy a túlvilágon csatlakozik a családjához, vagy a földön marad.

A könyvből készült film főszerepében Chloe Grace Moretz látható
A könyvből készült film főszerepében Chloe Grace Moretz látható

A sztorival hála a filmtrailernek már tisztában voltam, éppen ezért én valamilyen “depi könyvet” reméltem. Igazából arra készültem, hogy akárcsak az Oh Boy! második felét, ezt is végig bőgöm majd, és de jó lesz végre megtisztulni egy kicsikét. A témájánál fogva szomorú és kicsit sötétebb könyvet reméltem, a végeredmény pedig teljesen mást adott. Akadtak olyan fejezetek, amikor kvázi a sírás határára kerültem, amikor annyira megmozgatott érzelmileg Mia helyzete, hogy átlökött egy ponton, de aztán huss, fél oldallal később jöttek a vidám, megmosolyogtatónak szánt flash back jelenetek. Érzelmileg totális hullámvasútra vitt a könyv, de nem a jó fajtára, hanem arra a nagyon rosszra, amin csak hatalmas csúcsok és esések vannak.

Sokat gondolkodtam a Ha maradnék szerkezeti felépítésén is. Eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy ezt meg lehetett volna-e írni másként. Be kellett végül látnom, hogy ez így volt jó. Mia visszaemlékezéseivel, a múltjának a megismerésével vált előttem is egyre világosabbá, hogy milyen volt a lány élete. Így lett igazán drámai a “Menjek vagy maradjak” kérdés, mert végig futott a párhuzam: menjen, mert a szerető családja nélkül, fájdalommal nem akar élni. Vagy maradjon? Adam, a pasija, a legjobb barátnője, a többi rokona és a zene szeretete miatt? A fő kérdés, a fő motívum csak így jött át igazán, és ennek az volt az ára, hogy a lehető legrosszabb érzelmi hullámvasútra ültetett fel Gayle Forman. Mindeközben simán megértem azt is, hogy miért találta valaki nagyon szerethetőnek és jónak ezt a könyvet.

A képen Mia (Chloe Grace Moretz) és Adam (Jamie Blackley Jamie Blackley ) látható
A képen Mia (Chloe Grace Moretz) és Adam (Jamie Blackley Jamie Blackley ) látható

Látom ám a regény értékeit. Forman nagyon jól ír, a karakterek megkapóak, Mia drámája pedig tényleg kézzel fogható. Komoly dolgokról szól ez a könyv, de megvolt a vicces, szórakoztató és elgondolkodtató oldala is. Emellett realista jellegű az egész, a kórház leírása, a helyzetek és szituációk megteremtése még úgy is teljesen reális maradt, hogy keverte a természetfelettivel. Végig megmaradt a feszültség is, mert az utolsó percekig kérdéses volt, hogy Mia most megy, vagy marad. Szerettem ezt az izgalmat, ahogy a szereplőket is hamar a szívembe zártam. Külön megfogott a zene központi szerepe is, mert aki a zenét ennyire szereti, az rossz ember nem lehet.

Kíváncsi lettél? Rendeld meg 15% kedvezménnyel!

Értékelés: 8/10
Bennem van a hiba, másfajta érzelmi hullámvasútra számítottam, mint amit Gayle Formantől megkaptam. Ennek ellenére nem tagadom, élveztem a Ha maradnék elolvasását, a szerző előtt pedig emelem a virtuális kalapom, mert csodálatosan tehetséges. A könyv remekül felépített, a dráma kézzel fogható.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ez egy Young Adult könyv, de még véletlenül sem jelenti azt, hogy csak fiataloknak ajánlott. Felnőttek is nyugodtan vegyék a kezükbe, mert számukra is sok fontos dolgot adhat át a regény. Uniszex amúgy, fiúk és lányok is egyaránt élvezhetik. Azt javaslom adjatok egy esélyt a könyvnek.

837 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

5 Hozzászólások

  1. Hát, nálam ez volt az a könyv, amiben hatalmasat csalódtam. :/
    A szerző tényleg szépen ír, tehát a stílus talán az egyetlen, ami igazán tetszett benne, és azt mondhatom rá, hogy hibátlan.
    Maga az alaphelyzet (“szellem”) nem nagy dolog, rengeteg könyv/film foglalkozik a témával. Egyedül talán ez a döntés, ami újszerű benne, de ez sem egészen. Én mást vártam, egyáltalán nem azt, ahogyan ez a döntés lezajlott. (mármint, maga a menete, hogy hogyan működik az egész)
    Az emlékek tetszettek, aranyosak voltak, el is mosolyodtam rajtuk – de semmi több. Nem tudom, csak én nem kedveltem meg őket? Annyira távoliak voltak… mintha dokumentumfilmet néznék az oroszlánokról. Vannak ők, látom az életüket, néha drukkolok nekik, de nem nőnek a szívemhez, nem emlegetem őket, nem gondolkodom rajtuk… csak nálam volt ez így?
    És ráadásul, semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Nem volt túl mély a könyv, számomra tök érzelemmentes volt… oké, mosolyogtam, mert aranyos, meg minden, de ez nekem kevés. Sírni egyáltalán nem sírtam rajta, néha el-elszomorodtam, de inkább azon, ami történt, és nem azon, ahogy le volt írva (nagy különbség. Igen, tudom, azt mondtam, szépen ír a szerző. Szépen is ír. De nem érzelemleírást, meg ilyesmit… azt hittem, ha már saját tapasztalat, akkor valami érzelmi hatást kivált. De nem…:/)
    A könyvben meg folyamatosan azt éreztem, nem haladunk semerre sem. Nem mozdult előre semmi, ha meg igen, az is csak nehézkesen, és ha történt valami, akkor utána újra visszajutottunk a kiindulópontra. Oké, hogy itt a döntésen volt a hangsúly, de nem éreztem azt, hogy Mia előrébb jut. Csak stagnált.
    Plusz… nem tudom… nekem olyan kiszámítható volt. Már az elején tudtam, hogy fog végződni (kivételesen nem olvastam el a végét, csak kiszámítható volt). Akkor szinte semmi értelme nem lenne a könyvnek, ha Mia a végén feladná (mert arra épít az egész, hogy az élet szép). Valamint… bár velem még nem történt ilyen tragédia, de… irreális volt, hogy Mia meghaljon. Miért dobná el valaki magától az életet, aki ráadásul tudja, milyen mély nyomot hagyna a szeretteiben? Mert hiszen.
    Menjen-érvek: meghalt a család, árva lesz, érzelmi teher.
    Maradjon-érvek: zenei tehetség (–> potenciálisan fényes jövő!), rokonok, legjobb barátnő, szerelem (nem is akármilyen!), ráadásul, ha valaki, akkor ő pontosan tudhatja, milyen az, ha valakid meghal, és gondolom, nem akarná, hogy a többiek, akiket szeret is így érezzenek. Ráadásul úgy, hogy ő szándékosan hagyja ott őket. Plusz: ha hisz a mennyországban, akkor egyértelmű: a szerettei már ott vannak, és amikor majd 40-50-80-100 év múlva ő is meghal, ott fogják várni. Ha pedig nem… akkor miért is akarna meghalni?

    Nekem logikátlan volt, hogy miért menne. Talán itt borult a könyv…?

    • Hm, érdekes megközelítése ez a történetnek 🙂 Szerintem itt az a kulccsszó, hogy másként látjuk a dolgokat. Ami neked távolinak tűnt (a család), az számomra kézzel fogható, és valahogy reális. A kiszámíthatóság pedig nekem csak a legvége felé jött elő, amikor Mia arról narrált, nehogy meglássa Adamet, de előtte volt egy csomó visszaemlékezés arról, amikor nem voltak feltétlenül jóban, és a kapcsolatuk bomlását vizionálta, meg említette, hogy a barátnője mennyire erős, szóval így nekem a regény nagy részében tényleg dominált a “menjek vagy maradjak” kérdés.
      A mennyországos dologgal kapcsolatban, az oké, hogy megvárják őt odaát, de addig is 40-80 évig él együtt a hiányukkal.
      De ismétlem, ez tényleg nézőpont kérdése. Minden regény más érzelmeket és gondolatokat vált ki az emberekből. Köszi a gondolatokat, nagyon jó volt elolvasni 🙂

  2. Ezt a könyvet ma olvastam. Nem volt ez rossz, sőt, megértettem, miért olvasták sokan -előttem- szinte “egy levegővétellel”. Én se tettem le, amíg nem végeztem. A stílusa leginkább szép, éteri. Kicsit emlékeztetett a Komfortos mennyországra, de mindent összevetve: feltétlenül elolvasom a második részét.