Könyvkritika: Sarah Dessen – Álom két keréken
Nem sok Sarah Dessen könyvet olvastam eddig, de amit igen, azok nagyon tetszettek. Az Álom két keréken sem volt rossz, eltekintve a végétől – de ezt később kifejtem bővebben. Szerettem ezt a történetet, a szereplőit, a mondanivalóját, és legfőképpen azt, hogy mennyi gondolatot ébresztett bennem. Végiggondoltam ugyanis, hogy miben, és mennyire hasonlítok Audenre, mennyire ítélek én is a látszatból, és képes vagyok-e belelátni a dolgok mélyére. És végre, egy hősnő, aki igazából csak egy lány, mert még véletlenül sem tökéletes, hanem inkább előítéletes, és sok időbe telik neki, mire megtanulja kezelni ezt. Kicsit unalmas már a tökéletes főszereplők sokasága, Auden pedig annyira emberi volt.
Igazából úgy érzem, hogy a Csak egy naphoz hasonlóan ez is egy „fejlődéstörténet”. Egy olyan sztori, amikor a főhős kitör a saját korlátaiból, megteszi azokat a dolgokat, amikre azt hitte képtelen, fejlődik a jelleme, barátokat szerez, és szó szerint elfelejti a komfortzónáját, mert úgy dönt élni akar, úgy, ahogy korábban sosem mert volna. A szerelem itt szerintem másodlagos, és igen, Eli sokat segít Audennek, de ettől függetlenül nem ő a lényeg. És nem is a szerelem. Hanem Auden, ahogyan egy zárkózott, magának való stréberből egy nyár alatt válik egy magabiztos, okos, és barátokkal teli fiatal nővé, aki végre él. És az, hogy eközben rátalált a szerelem, hát egy olyan dolog, ami kell a könyvbe, de az én szememben nem vonta el a figyelmet a lényegről.
A konkrét sztoriról még nem is beszéltem. Szóval, a főszereplőnk, Auden tizennyolc éves, és állandóan éjszakázik. Ez egy berögzült szokás nála, a szülei mindig éjszaka üvöltöztek egymással, emiatt pedig sosem alszik éjjel. Egy nap úgy dönt, kalandot keres, és az édesapjához költözik, az újszülött húgához, és emiatt fenekestül felfordul az élete. Apropó, apu családja: imádtam! Heidi nagy kedvenc lett, ahogy a kisváros összes lakója. Ami pedig a személyiségfejlődést illeti, örültem ám, hogy nem csak Audennél láttam ennek nyomait, hanem a családja többi tagján is. Anyut egy árnyalatnyival jobban szerettem, mint az Apukát, de azt hiszem mindketten „megérik a pénzüket”. Szerintem egyik sem jobb szülő a másiknál. És igen, Auden bátyját is meg kellett kedvelnem, le kellett róla hámoznom az „önző és felelőtlen” jelzőket, hogy meglássam alatta az ugyanolyan sérült lelket, mint amilyen Audené is volt.
A kisvároskába hamar beleszerettem, nem csoda, hogy Auden is kinyílt ott. Maggiék triója odacsapott, ahogyan kvázi Maggie „titka” is, mert ez is segítette hozzá Audent, hogy végre rádöbbenjen, semmi sem az, aminek látszik. Ez a felfedezés pedig úgy érzem sok olvasónak hasznos tanulság lehet. Az Adam – Maggie szál különösen aranyos volt. Ami az itteni könyves álom pasit illeti, Eli tényleg egy jól megírt karakter, aki a saját démonaival küzd, és tetszett az, ahogyan idővel ő is legyőzte azokat. Az éjszakai jelenetek, és a beszélgetések Audennel nagyon odacsaptak, meg igazából szerettem nézni, ahogy fellobban, majd lángra kap közöttük a szikra. Talán a kémia miatt is, ami kettejük között volt, de egyszerűen imádtam az egészet. És tényleg örültem nekik, de akkor is azt mondom, itt a szerelem volt a másodlagos dolog.
Egy dologra sajnálatos módon ki kell, hogy térjek. Néhol nagyon szomorú lettem olvasás közben. Nem tudom, hogy ez a fordítás sara, vagy egyszerűen Dessen volt figyelmetlen, de felfedeztem benne jó néhány írástechnikai bakit. Vagy, ha nem is voltak azok, hát én találtam őket annak. Akárhogy is, néhol nagyon idegesített a stílus, az, ahogyan olyan szavakat adott a karakterek szájába, amiket még egy érzelmileg fejlett, és magas oktatási színvonalban részesített tizennyolc éves sem mondana. A másik pedig az volt, amikor néhány eseményt egy sorral elintézett. Amikor Auden találkozott a regény elején Jake-kel, kábé három mondat alatt lezajlott az egész: a találkozás, a flört, majd a szex. És aztán mentünk is tovább. Egy olyan lányról van szó, akinek azelőtt nem is volt pasija, és azt nem jelezte ugyan, hogy szűz, de azért feltételeztem. De még ha nem is volt az, egy ennyire karakteridegen cselekedetet, hogyan lehetett három mondattal elintézni? Nem azt vártam el, hogy írja le Szürke-módra miként zajlott a szex. Csak egyszerűen írja le, miért került sor rá. Én tényleg azt hittem, hogy kimaradt pár lap, vagy mitudomén, de ez így nem volt kerek. A szomorú pedig az, hogy több helyen is tapasztaltam hasonlót. Ez nagyon lerontotta az olvasás élményét, akárcsak a regény harmadik negyede, amikor mindenféle indok, vagy értelem nélkül olyan dolog történt, ami kitolta az amúgy sem túl rövid könyvet még vagy száz oldallal. Csak azért, hogy időt adjunk, mire véglegesen összejöhet Eli és Auden. És itt sem kaptam magyarázatot, semmit sem, csak egyszerűen „bumm, megtörtént, várj még egy kicsit”. Ha az időhúzásra van valami megfelelő indok, akkor oké, várok, de itt aztán nem volt. Indoknak pedig elfogadok annyit is, hogy „megijedtem, időre van szükségem”. De itt bizony még ez sem volt. Vagy csak nem éreztem elég egyértelműnek. Kár érte no.
Értékelés: 7/10
A történet alapvetően tetszett, a karakterek is szimpatikusak, szerethetőek voltak, de az írástechnikai bakik miatt nem volt száz százalékos az élmény. Kicsit csalódtam most Sarah Dessenben, mert ha valaki ennyire jó karakterekkel dolgozik, akkor ne egy banánhéjon csússzon el. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna az olvasást. Csak egyszerűen lehetett volna jobb is.
Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Sarah Dessen rajongóknak, tudom, hogy sokan vagyunk 🙂 Akik szeretik a fejlődéstörténeteket, a nyári regényeket, amiben még szerelem is akad, azok bátran vessék rá magukat az Álom két keréken-re.
