A Reménytelen c. regényével Colleen Hoover magasra tette a mércét: az ott látott tökéletesség miatt nagy elvárásokat kellett teljesítenie a Slammed-nek is. Örömmel jelentem, hogy Hoover az akadályokat sikeresen átugrotta. Hohó, de még mennyire. Azt nem mondom, hogy jobban tetszett, mint a Hopeless, de nem tagadom, a Slammed is közel áll a szívemhez. Méghozzá nagyon. Ez a könyv is két felé osztható: az első fele egy New Adult, szerelmi történet, és aztán jön a sokk. A már jól ismert Colleen Hoover-féle sokk, ami azt eredményezi, hogy az utolsó pár fejezetnél jó eséllyel elmorzsol az olvasó egy-egy könnycseppet. Én megtettem. Annyira megható volt az egész, és olyan érzelmi húrokat pengetett meg bennem, mélyen, legbelül, amit olvasva nem tudtam ellenállni. És nem is akartam. A Slammed pedig tényleg egy olyan könyv, amit el kell olvasni. Nem azért, mert „divatkönyv”, hanem mert komoly mondanivalója van, és mindezt fogyasztható stílusban tárta elénk a szerző. Ez tipikusan az a regény, ami a befejezés után is a gondolataid közt pörög, ami olyan érzelmi hullámvasútra visz, ahonnét akkor sincs leszállás, ha a történet végére értél. És ettől is zseniális.

A sztori főhőse a tizenéves Lake, aki az édesapja halála után a családjával Texasba költözik. A lány próbálja feldolgozni a tragédiát, ekkor találkozik a szomszéd sráccal. Will 21 éves, kedves és jóképű, de kemény terhet cipel: szülei halála óta egyedül neveli az öccsét. A két fiatal hamar egymásba szeret, de aztán valami közbeszól. Egy elég röhejes dolog, ezt majd a spoilerzónában kifejtem. Szerencsére más szereplőkből is sokat kapunk, Edie például nagy kedvenc volt nálam, imádtam a beszólásait. A családokat is ügyesen bemutatta az írónő, annyira emberközelinek éreztem minden karaktert. A sztoriban fontos szerepet kapott még a slam is. Ez kicsit hasonló a stand up comedy-re, csak itt a saját verseidet adod elő, amik nem feltétlenül rímelnek, de kifejezik az emberek lelkében tomboló viharokat. Az ilyen slam-estek fontos részét képezik a történetnek, de igazából engem nem hatottak meg annyira, mivel nem vagyok oda a költeményekért. Bár itt viszonylag jók voltak, de igazából lapoztam volna tovább, hogy haladjon a sztori. (Igen, ennyire sikerült megutáltatniuk velem a gimiben a költészetet). A sztori viszont tényleg haladt, és végül átváltott a tökéletességbe. Mert bár voltak hibái (erre lejjebb kitérek), de a lezárás annyira kárpótolt mindenért. Ha megtehetitek, szerintem olvassátok el.

Habár könyvkritikában nem szeretek spoilereket közölni, most mégis meg kell tennem, mert e-nélkül úgy érzem, nem tárgyalhatom ki rendesen a regényt. Tehát, ha még nem olvastad, akkor nézz vissza később, ha már olvastad, vagy kíváncsi vagy, akkor saját felelősségre böngéssz tovább.  Itt a Spoiler-Zóna!  Szóval, a regény hibái. Az első felében, a New Adult részben van ugye az, hogy miért nem jöhet össze Lake és Will. Maga az ötlet zseniális, a megvalósítás gáz. Kiderül ugyanis, hogy Will tanár. Lake tanára. A lány mindezt az első tanítási napján tudja meg, és akkor már nagyon szerelmes a fiúba. Előtte pedig elnarrálja nekünk az írónő, hogy sok gimnázium van a városban, nem úgy, mint a régi lakhelyén. Egyetlen mondattal sikerült romba döntenie egy egész jól felépített történetszálat. Mert azt elmagyarázta, hogy Will miért nem tud felmondani, és miért van a kapcsolatuk „halálra ítélve”, de arról nem volt szó, hogy Lake váltson sulit. Az a Lake, aki új a városban, akinek nincsenek igazán barátai, aki nyugodtan elmehetne máshová, hogy aztán együtt lehessenek.

 Spoiler-zóna!  Értem én, még ha iskolát is vált, Will attól még tanár marad, de könyörgöm, egy másik iskolában. De mindez tényleg elkerülhető lett volna, ha pár mondatban Hoover leírja, hogy nincs több gimi a városban, a legközelebbihez sokat kellene utazni, vagy mitudomén, az anyja nem tudja beiratni a város luxusgimijébe, mert drága. Akármi. De így egyszerűen lógott a levegőben a dolog. Érzelmileg átéltem, hogy de rossz Willnek és Lake-nek, de a racionális felem azt üvöltötte, hogy „Colleen, elrontottad, és nem hiszem el, hogy a szerkesztőd nem vette észre”. Emiatt tényleg sokat levont az élvezeti értékből. A második fele, amikor kiderült, hogy Lake anyja rákos, no az tökéletes volt. De nagyon. Leginkább, ahogyan a lány felnőtt a feladathoz, és ráeszmélt, neki kell felnevelni az öccsét, akárcsak Willnek, és milyen jövő vár majd rájuk. Ha nincs benne a rákos szál, akkor csak egy rozoga logikai hálón álló, de érzelmileg jól felépített regény lenne a Slammed, így viszont Lake anyukájának a haláltusájával maga volt a gyönyör. Igaz, leginkább a második fele.  Spoileres bekezdések vége! 

Értékelés: 7/10
Egyezzünk ki a hét pontban, de ez ne tántorítson el senkit, mert a Slammed egy olyan könyv, amit igazán érdemes elolvasnia fiúknak, és lányoknak egyaránt. És igen, sorozatról van szó, de az első rész végén van egy kvázi lezárás. Nem is tudom hirtelen el akarjam-e majd olvasni a második részt, annyira kereken él a fejemben a sztori. De azt hiszem, úgysem fogom kibírni 🙂

• 07. 29. Kristina blogja
• 07. 30. Kelly Lupi olvas
• 07. 31. Angelika blogja
• 08. 01. Dreamworld
• 08. 02. Deszy könyvajánlója
• 08. 03. MFKata gondolatai
• 08. 04. Media Addict