Könyvkritika: Patrick Ness – Soha nincs vége (BTK)

Könyvkritika: Patrick Ness – Soha nincs vége (BTK)

4
Oszd meg!

soha-nincs-vegeEgy kedves barátom (Róbert Katalin) már régóta forszírozza, hogy olvassak végre Patrick Nesst. Látva a könyveinek a fülszövegeit, és tudva, hogy vannak meleg karakterei, mégis azt a választ adtam, hogy „Kati, fogok, amint odajutok, de tényleg”. Na most végre odajutottam, és egyből egy szuper könyvvel kezdtem, aminek roppantul élveztem az olvasását. Ezek után pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a nyaram Ness korábbi könyveinek az elolvasásáról is fog szólni, ugyanis ezek után kíváncsi vagyok arra, mit tartogat még a mester számomra.

A Soha nincs vége c. könyv egy durva életképpel nyit: a főhősünk, Seth öngyilkosságra készül. Belemerül a jeges vízbe, és aztán meghal. Elég furcsa így nyitni egy könyvet, de nekem nagyon bejött. Seth azonban felébred, a testét valami különös anyag borítja, egyedül van a régi, poros angliai házukban, a világ pedig körülötte megszűnt létezni. Kétségbeesetten bolyong a kihalt városban, próbál rájönni arra, hogy mi történt vele, eközben pedig akárhányszor elalszik, visszatérnek az emlékei az életéről, ami láttán tudatosul bennünk, olvasókban, hogy mi történt vele, miért lépett az öngyilkosság útjára, és mennyiben volt nehezebb az élete, mint a sorstársainak. A történet pedig akkor kezd igazán beindulni, amikor Seth találkozik a városban a Halállal, akitől két fiatal, a 12 éves Tommy és a vele egyidős Regine menti meg…

A könyv több fontos témával is foglalkozott, ezekből pedig számomra a legszimpatikusabb a homoszexualitás kérdése volt. (Várt tőlem bárki mást? Hé, rólam van szó 🙂). A főszereplő, Seth ugyanis meleg, beleszeretett Gudmundba, az iskolatársába, akivel titokban együtt járnak. A visszaemlékezések során előttem is világossá vált, hogy mennyire erős kapocs fűzte őket össze. Bár a melegség kérdése a regényben néhol kulcsszerepet kapott, és okot adtak rá, hogy Seth miért döntött az öngyilkosság mellett, mégsem ez volt a leghangsúlyosabb. Gudmund akár lehetett volna lány is, kettejük kapcsolatát pedig olyan természetességgel és hitelességgel írta le Patrick Ness, amit tanítani kellene. Még a bonyodalom összekapcsolása is nagyot ütött, egy pillanatig sem éreztem volna, hogy bármi túl drámai, vagy túl sok lenne. Egyszerűen úgy volt kerek, ahogy azt Ness megálmodta. Annak meg azért iszonyúan örültem, hogy végre, ismét egy meleg főhősről olvashattam, még úgy is, ha a szerelem csak egy piciny része volt a történetnek.

– Azt hittem, Gudmund elvesztése a legrosszabb, ami történhet velem – feleli Seth -, de nem így lett. A legrosszabb, hogy sosem volt igazán az enyém. És akkor, abban a pillanatban, azon a szaros, hihetetlenül borzalmas délutánon, egy szaros kisvárosban, Washington szaros, dermedt tengerpartján, egyszerre nem maradt semmim. Semmi több, mert az egyetlen jó dolog, ami nekem jutott, mégsem volt az enyém.

Sokkal fontosabb kérdéseket feszegetett a könyv, az egyik volt maga az öngyilkosság. Megérte megtennie? Jól döntött? Mik vezettek el ideáig? Erre mind válasz érkezett. A másik sarkalatos kérdés a világ, hiszen Seth egy nagyon különös helyre került, amiről semmit nem tud. Megannyi kételye van nem csak önmagát, hanem az újdonsült barátait illetően is. Remek jellemrajz bontakozott ki a szemeim előtt, és olyan gyönyörűen felépített karaktereket ismertem meg, akiket nem győztem csodálni. Egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, a cselekmény folyamatosan vitt előre. Ness ért a drámához, a feszültségkeltéshez és a filozófikus gondolatokhoz is, a legszebb az egészben pedig az volt, hogy egyiket sem vitte túlzásba. Nem éreztem zavarónak Seth néhol már filmbe illő nagyjeleneteit, mert pont attól éreztem kerek egésznek a sztorit. A világ felépítése is remek volt, és nagyon tetszett az, ahogyan a könyv végére majdnem minden értelmet nyert. Sajnos az író függővéggel operált, ami miatt morcos vagyok, mert az ilyeneket nem szeretem. Ne rám, az olvasóra bízza, hogy eldöntsem, mi lesz Seth sorsa, hanem írja ő meg, ha már párszáz oldalon keresztül olyan hitelesen és jól építette fel a karaktereket… Ez nekem nagyon fájó volt, mármint, maga a lezárás. Magát a könyvet viszont szerettem.

Visszatérve a karakterekre, elsősorban ők voltak azok, akik eladták számomra a sztorit. Regine, az egyetlen lány a városban és Tommy, az aranyos kisgyerek képébe bújt bölcs zseni nagyon élethűek és szeretnivalóak voltak, akárcsak Seth családja és a barátai is a visszaemlékezések során. Mindegyik annyira emberinek tűnt, akik csinálnak ugyan rossz dolgokat és hülyeségeket, mégis, minden tettükre van reális magyarázat. Ha akarnék haragudhatnék bármelyikükre, akár Gudmundra is, aki korántsem volt tökéletes, de logikusan belegondolva miért is várnám el egy karaktertől a tökéletességet? Pont attól emberi, hogy nem az. És ezt a részét fogta meg olyan jól Ness.

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e a világ felépítéséről bővebben, és felhozzam-e példának azt a filmet, amire nyilvánvalóan hajaz a Soha nincs vége, de jobbnak láttam, ha nem teszem, mert így elkerülhetem a spoilerek közlését. Inkább csak ajánlom, hogy olvassátok el ezt a könyvet, abszolút nem fogjátok megbánni.

Értékelés: 9/10
A vége miatt egy pontot kénytelen vagyok levonni, ezen túl viszont imádtam az egészet, és örülök, hogy elolvashattam. Katinak pedig totál igaza volt, Patrick Ness nagyszerű író, akitől legkésőbb a nyáron még több könyvet el fogok olvasni.

A BLOGTURNÉ TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI

05.01. – Roni Olvas
05.03. – CB Olvas
05.05. – Loki Olvasmányai
05.07. – Zakkant Olvas
05.09. – Media Addict
05.11. – Loving a wild book
05.13. – Nem Harap a … Blog

165 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

4 Hozzászólások

  1. Ó, ezt a könyvet én is el akarom olvasni, meg igazából a többi könyvét is. xD A könyvtárban/könyvesboltban mindig kerülgetem őket, de most Könyvfesztiválon bent voltam a könyvbemutatós programján, és úristen, annyira szimpatikus, okos és vicces ez a hapsi, hogy tényleg muszáj tőle most már olvasnom. Igazából a trilógiával akartam kezdeni, de most ehhez a regényhez is nagyon meghoztad a kedvem. 🙂

    • Valamiért a spamek közé került a kommented, de kimenekítettem 🙂
      Szerintem ezzel kezd, ez mégiscsak különálló kötet, így jobban le tudod szűrni, hogy mennyire való neked Ness stílusa. Bár, úgy vélem zabálni fogod 🙂