Egy ideje ülök a gép előtt, és azon gondolkodom, miként tudnám egyszerű szavakkal visszaadni azt a csodálatos, – és bátran fogalmazhatok így -, életre szóló élményt, amit ez a könyv nyújtott a számomra.

Kevésnek érzem magam hozzá, mert a Reménytelen egy piszkosul okos, és rettentően jól megírt történet, éppen ezért a róla alkotott véleményem nehéz szavakba önteni. Sokkal könnyebb kritikát írni az olyan történetekről, ahol van mit „kritizálni”, ahol akadnak olyan pontok, amiken javíthatott volna a szerző. Itt nem igazán érzek ilyet, a Reménytelen pedig tényleg, száz százalékosan egy életre szóló élményt jelentett a számomra.

A történet elején megismerjük Skyt, aki eddig otthon tanult. Az anyja – aki örökbe fogadta őt -, a széltől is óvja a lányt, Sky pedig csupán a legjobb barátnője mellett talál némi örömet. Amikor úgy dönt, ideje iskolába járnia, nem sokkal később megismerkedik Dean Holderrel, a különös sráccal, aki fenekestül felforgatja az életét. Holder bár rosszfiúnak tűnik és folyamatos dühkitöréseivel sokszor megrémiszti a lányt, de amint kiderül a titka, minden tette érthetővé válik.

A kiadó a New Adult kategóriába sorolta be a regényt, és lássuk be, jó helyen is van ott. Bár korábban is olvastam már szerethető NA kötetet, a Reménytelen egyértelműen kimagaslik mind közül. A karakterei nagyon szerethetőek, az élen pedig Sky jár, aki végre egy nagyon odamondós ám mégis érzékeny lány, aki a szókimondóságával engem is levett a lábamról.

Holder hozza a tipikus „tökéletes pasi” figurát, ami jól is áll neki, egy csepp panaszom se lehet a srácra. Nagyon szerettem ám azt is, ahogy az írónő a barátságot ábrázolta. Six és Sky nagyon jók voltak együtt, imádtam őket az elején és nekem is fájt, amikor Six elutazott Olaszországba. A helyére érkező Breckin azonban kárpótolt, és nem csak azért, mert meleg karakter volt. Örültem volna, ha nagyobb teret kap a srác, de mellékszereplőnek tökéletesen funkcionált, és örültem, hogy belevitték a „meleg-lét” problémáit is. (Bár, azt zárójelesen meg kell jegyeznem, néhol nagyon kilógott a lóláb Sky és Breckin közös dialógusainál. Két tini – akármennyire is érettek legyenek -, nem beszél úgy egymással.)

A könyvet simán két felé lehet bontani, ami be kell látnom zseniális megoldás. Az elején egy tipikus NA-sztorit kaptam, amikor a két karakter leküzdve az akadályokat megharcol a szerelméért. Ami viszont utána jött, ó, te jó ég! Kifejtem egy spoileres bekezdésben, de még előtte el kell mondjam mennyire tetszett a fordítás. Sándor Alexa  nevéhez köthető ez is – akárcsak a Csodácska -, őt amúgy Tempty néven bloggerként is ismerhetitek. Nagyon nehéz dolga lehetett ám, mert olyan szójátékok voltak benne, amit magyarul talán lehetetlen visszaadni. Például amikor kitalálták, hogy a kedvellek (like) és a szeretlek (love) közti kifejezés legyen az élek (live), mert összehozható a két (angol) szóból, és ez is mennyire kifejezi azt a köztes érzést. Varázslatos. De nem csak ez volt ilyen, a nevekkel, Holder tetoválásával kapcsolatosan is remek szójátékokat használt Hoover. Ami még zseniális volt, az a regény kidolgozottsága. Egy felesleges karakter sem akadt, és azok a dolgok, amik a történet elején apróságnak, semmiségnek tűntek, a sztori előrehaladtával úgy váltak egyre fontosabbá. Zseniális írói munka volt ez, kalapot kell emelnem a hölgy előtt.

Most pedig jöjjön egy spoileres bekezdés. Nehéz ám könyvkritikában kihagyni azokat a dolgokat, amik spoileresek, de annyira tetszettek, hogy éget a vágy, hogy beszéljek róla. Szóval, ez a bekezdés tényleg spoileres lesz, csak az olvassa el, akit nem zavar.

Spoileres tartalom következik: A kötet második fele tehát már más problémával foglalkozott, mégpedig Sky múltjával. Ahogy haladtam előre az olvasás során nagyon drukkoltam, annyira akartam, hogy ne az legyen, amire gondolok. Láttam a jeleket, összeraktam a képet, de a pedofíliánál rosszabb dolgot még elképzelni is nehéz, én pedig nem akartam, hogy Sky annyi szenvedésen essen át. Sajnos ezt nem én döntöm el, a múltbéli tragikus, pedofil szál bevezetése pedig telitalálat volt.

Imádtam, ahogy Sky és a környezete reagálja a dolgot, és külön tetszett Holder viselkedése az egész kapcsán. A találkozás „apukával” nagyon ütős jelenet volt, ahogy az „apa” öngyilkossága is. Leginkább azonban az tetszett, ahogy bezárult a kör, és megtudtuk, miért is lett öngyilkos Holder kishúga… Vérprofi, de tényleg. Spoileres tartalom vége.

Értékelés: 10/10

Mást nem is adhatnék erre a csodálatos könyvre. Egy hatalmas élmény volt az elolvasása. Nagyon remélem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó hamarosan elhozza a „folytatást”, ami Holder szemszögéből íródott, és a srác múltjába is betekintést enged. Ha pedig adhatok egy tanácsot: ha tavasszal csak egyetlen könyvet vesztek, akkor a Reménytelen legyen az. Minden egyes forintot megér, annyira csodálatos.

• Reménytelen – Hopeless Blogturné:
  
• 04. 14. Angelika Blogja
• 04.16. – Kristina blogja
• 04.18. – Media Addict
• 04.20. – Dreamworld
• 04.22. – Kelly & Lupi olvas
• 04.24. – Deszy könyvajánlója
• 04.26. – Nem harap a…
• 04.28. – Szilvamag olvas
• 04.30. – MFKata gondolatai