Tudjátok miért jó az, ha egy regényből filmet készítenek? Mert így akarva-akaratlanul is felhívják a figyelmemet olyan könyvekre, amik felett akár el is sikkadhatnék. Ciki bevallani, de A beavatott is ilyen. Anno láttam a megjelenésnél, hogy ez érdekes lehet, a borító is nagyon pöpec, de aztán huss, el is felejtkeztem róla, egészen addig, amíg meg nem érkeztek az első hírek és képek a filmverzió kapcsán. Ciki, nem ciki, ez van, azt viszont örömmel mondom el nektek, hogy mennyire megszerette Veronica Roth első megjelent könyvét.

A beavatott is az egyre divatosabb YA vonulatot követi. Ezúttal is a jövőben járunk, egy olyan disztópiában, ahol a társadalom öt csoportra oszlott: Őszintén, Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak és a Műveltek. Minden polgár, aki betölti a tizenhatodik életévét választhat, hogy mely csoportban szeretné leélni az életét, és milyen értékrendszer szerint akar élni a továbbiakban. A hősnőnk, Beatrice Prior aki önfeláldozónak született, nem tudja mit akarjon, és ezen az előzetes eredménye sem segít, hiszen ott kiderül, ő bizony elfajzott, azaz több csoport értékrendjeit is magán viseli, ami csak problémákat szülhet. Beatrice végül a Bátrak csoportja mellett dönt, és megkezdődik a kiképzése, ami számtalan veszélyt, és egy jóképű fiatalembert rejt…

Abból a szempontból mindenképp különleges volt ez a regény, hogy nagyon jól kifejtette ezt az öt alapvető emberi tulajdonságot, amik szerint ugye besorolást nyertek ebben a disztópiában az emberek. Oké, valahol bennem is felmerült, hogy miért pont ezt az öt tulajdonságot emelte ki, de aztán rájöttem, adok én annyi szabadságot Veronica Rothnak, hogy elhiggyem neki, ezekkel érdemes foglalkozni igazán. Érdekes volt az a világ, amit megteremtett, és különösen tetszett az, ahogy ha csak egy picikét is, de bemutatta a többi csoportot is. Akaratlanul is elgondolkodtam azon, melyik csoportot választanám, ha meg kellene tennem. Őszinte vagyok, de nem annyira, mint azok. Önfeláldozó semmiképp, attól függetlenül sem, hogy szeretem az embereket. Bátrakhoz ezek után semmiképp se mennék, hülye leszek mozgó vonatból kiugrani. A Barátságos jól hangzik, de a frász akar folyton mosolyogni. A Műveltek beleférnek, de pont őket ábrázoltál a legszemetebb módon. De mégis, ott van egy csomó könyv, szóval azt hiszem ott érezném magam a legjobban. (És ti? Melyik mellett döntenétek, ha kellene? :))

Kicsit elkalandoztam, visszatérek tehát a Föld nevű bolygóra, az emberiség Krisztus után mért idejének a 2013-ik évébe. Szóval. Kifejezetten megkedveltem Trist a regény során. Jó volt végre egy nem tökéletes külsejű lányt a középpontba állítani, mert unom már azokat a szépségeket, akik trollnak látják maguk a tükörben, de tíz pasi vesz meg értük legalább. Annyira szépen és érzékletesen lett felépítve a Tris & Négyes vonal, amit öröm volt olvasni. Nagyon szerettem, hogy ilyen sok szereplőt vonultattak fel, és külön örültem annak, hogy nem volt rest az írónő meglépni azokat a lépéseket, amiktől reálisabb lett az egész könyv. Kifejezetten izgalmas lett a vége, és már most alig várom, hogy beszerezzem végre a trilógia többi darabját.

Értékelés: 9/10
Az első könyv inkább a világ bemutatása volt, viszont a forradalom kitörése nekem nagyon hirtelen volt, kevésnek éreztem az átkötést, és ez valahogy rányomta a bélyegét az első rész lezárása is. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett A beavatott, mert izgalmasak a karakterek, kiderült egy csomó WTF momentum is, ráadásul sok apróságról derült ki a végén az, hogy mennyire fontos. Respekt az írónőnek, amiért ilyen ügyesen és színesen meg tudta írni ezt a regényt. A filmverziót pedig epekedve várom, és már most megjegyzem, hogy Teo James és Shailene Woodley tökéletes választások voltak a főszerepekre.