Könyvkritika: Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi: Örökké

Könyvkritika: Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi: Örökké

19
Oszd meg!

Szent-Johanna-Gimi-OrokkeBő másfél hónappal a Szent Johanna Gimi 8. megjelenése után végre én is a végére értem a teljes sorozatnak, és szomorúan jelenthetem ki, egy korszak lezárult. Nem csak Reni intett búcsút a Szent Johanna Gimnek, hanem én is. Az utóbbi években nagyon sokat köszönhettem ezeknek a regényeknek, és itt nem csak a kellemes órákra gondolok, amíg olvastam őket, hanem azt is, amíg végig asszisztálták az életem különböző pontjait. Szeretem az élet-ciklusaimat regényekhez kötni, míg az általánosban a Harry Potter, a gimiben a Neveletlen Hercegnő, addig a felsőfokú tanulmányaim alatt a Szent Johanna Gimi volt a kedvenc könyv-sorozatom. Szóval, bátran mondhatom, egy korszak véget ért, de azt hiszem ezzel sokan vagyunk így.

Szívesen áradoznék a Szent Johanna Gimi befejező kötetéről, örülnék, ha csupa jót írhatnék róla, de akkor hazudnom kellene, azt pedig nem akarok. Mivel a hetes és nyolcas kötetet egymás után olvastam el, ezért egy kicsit összefolyik az egész, ami alapjáraton nem gond, hiszen mindkettő az utolsó gimnáziumi tanévet öleli fel. Annak idején, a negyedik könyv borítójára a blogon megjelent kritikámból került fel a következő idézet: “Értékelés: 10/10. Egy könyv a mai fiatalok reális problémáiról, a mi időnkről. Ha elkezded, nem tudod letenni, mert bármelyik szereplővel tudsz azonosulni, hiszen valamilyen szinten mindegyik te vagy“. Amikor ezt megírtam, akkor komolyan is gondoltam, hiszen a regénysorozat eleje valóban reális és szórakoztató volt, a végére azonban elfogyott a patron, Leiner mintha kifulladt volna.

Az utolsó két könyvben tulajdonképpen ugyanazokat a poénokat és szituációkat sütötték el újra és újra. Gondolok itt például arra, amikor Reni kitalál valamilyen fals problémát, azon agyal meg idegeskedik, segítséget kér Kingától, aki leoltja, hogy “Renáta, te ostoba, unalmas bla-bla“, akkor megint pár oldalnyi aggódás, végül beszélgetés Cortezzel, a lezárás meg “Cortez: 5/5, annyira szeretem jajj <3″. Na, többek között ezekből volt elegem. Amennyire élszerű volt az eleje, annyira vált nyomottá, vontatottá és unalmassá a lezáró két könyv. Nem éreztem azt a feelinget, amit az elején, nem tűnt úgy, hogy ez a könyv reális lenne, a legfájóbb pedig az, hogy még mindig annak próbálták eladni. Oké, pontosítok. Mert volt benne néhány nagyon realisztikus és jó megnyilvánulás, például amikor Cortez bevallotta, hogy Reni pont azért keltette fel az érdeklődését, mert nem szaladt utána, nem állt be a sorba, mint a többiek.

Szent Johanna Gimi nagy

Kétségkívül akadtak jó történetszálak, érdekes dolgok is, de ezeket elnyomták az általam már kevésbé viccesnek tartott dolgok. Anno még örültem a pozitív üzeneteknek, amiket Leiner nem nyomott bele a képünkbe, hanem önmagától átjött a gondolat. Kitti megjelenésével azonban mindez semmissé vált, oly mértékben kaptuk meg a “mai fiatalok túl hamar nőnek, tizennégy évesen Gossip Girl-ök, állandóan facebookoznak, meg isznak, ó, jajj, a mai fiatalság” problematikát, ami már fájóan túlzó volt. Az író korábban tudott úgy üzenetet közvetíteni, hogy az ne vált volna terhessé nekem, mint olvasónak, az idő haladtával azonban mindez mintha megszűnt volna, és átment az egész egy tanító jellegű kavalkádba, ami nem feltétlenül előnyös.

Ami engem rendkívüli módon zavart a lezárásban, az a sok barom a 12/b osztályból. Oké, megértem, űbermenők, meg jópofák és tojnak a tanulásra, de könyörgöm, ha valaki érettségi előtt egy héttel The Walking Dead-et darál, és nem tanul semmit, és ha valakinek szó szerint a szájába kell rágni a szóbelin a megoldást, azt buktassák már meg! Az, hogy mindenki átment az érettségin és senki nem bukott meg, az engem rettentő mód felidegesített. Ezt nem csak azért mondom, mert egy Virág vagy Andris szintű debil érettségit kapott, hanem mert teljes mértékben ellenkezik mindenféle realitással. Ismertem én is idiótákat a gimikben, de azok legalább az érettségi előtt összeszedték magukat. Az, ha valaki tizenkettedikben úgy viselkedik, mint az itteni bagázs, az én szememben nem vicces, hanem szánalmas. A probléma pedig az, hogy viccesnek akarták tálalni az egészet.

Sokakat zavart még Cortez tökéletessége, és bevallom őszintén, ez bökte az én csőrömet is. Egyszerűen nincs olyan pasi, aki annyira dögös, kedves, megértő, vicces, jópofa és gazdag lenne, mint Cortez. Nem hinném, hogy jó ötlet volt ennyire jóvá tenni a karaktert, mert ez így nem volt túl realisztikus. Ellenpólusként pedig sikerült elrontani Arnoldot. Öt könyven át egy jópofa, jóbarátként titulálták a srácot, aztán bumm, a végére csináltak belőle egy önző, egoista barmot, akit senki sem érdekel saját magán kívül. Ezt a fajta karakter-gyilkosságot kár volt megcsinálni azért, hogy Cortezt piedesztára lehessen emelni, és a “Team Arnold”-ot kántáló olvasó is elfelejtse azt, hogy ő valaha nem Cortez-fan volt. Kellett volna valami … reális a Reni & Cortez kapcsolatba, és sajnálom, amiért ez nem kerülhetett bele.

Persze, panaszkodom itt ezerrel, de nem volt olyan rossz a lezárás sem, csak a korábbi részek színvonala miatt volt ez fájóan … más. Ki tudja, talán azért is, mert eléggé depresszív volt ez a két kötet, hiszen átitatta a búcsúzás, lezárás, elballagunk gondolat az egészet, ami számomra teljesen idegen, hiszen én számoltam a napokat a gimiben az érettségiig. Ennek ellenére itt átéreztem a diákok bánatát, egy olyan osztályközösséget nem sokan hagytak volna ott. Mindent összevetve a Szent Johanna Gimi továbbra is fontos része marad az életemnek, és az utolsó könyvek kevésbé jó minőségének az ellenére is jó szívvel gondolok majd rá vissza. Jobban örültem volna, ha szebben, jobban ér véget, de … akkor jobban hiányozna. Így pedig, örülök, hogy (végre) vége. Az összes karakter boldog, Reni és Cortez pedig Párizsban andaloghat, az élet pedig megy tovább…

1164 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

19 Hozzászólások

  1. Jót mosolyogtam. 🙂 Pár napja én is elkezdtem írni a SZJG utolsó részéről a kritikámat,még piszkozatban van,de Cortez – Arnold karakter kialakításról majdhogy nem szóról szóra ugyanezt írtam. 🙂 Észrevettem én is,hogy Cortez jobb fényben feltüntetéséért Laura hogy “lehúzta” Arnoldot. A többiek is szintén utálták Arnoldot,na de azonkívűl hogy nem volt túl kedves velük miért is? Azért mert Cortez kinéz magának valakit/valamit az csakis az övé lehet? Nem szeretem mikor valakit ennyire piedesztálra emelnek, komolyan sokkal reálisabb lett volna,ha látjuk Cortez sem tökéletes,sokkal emberibb lenne.

    A másik valóban a tanulás….. A lazaságuk a tanulással kapcsolatban az első 6 könyvben megnevettetett,na de a vége felé WTF?! Nehezen hittem el,hogy mindenki debil, Virág és a rockerek legfőbben,viszont francia emeltjük van. Ha valaki megtud egy emeltet egy nyelvből 17 évesen csinálni,akkor már egyáltalán nem lehet hülye szerintem.

    • Nem lep meg, hiszen ezek tényleg akkora bakik voltak, amik sok mindenkinek feltűntek :/ Nem is aratott akkora ovációt az SZJG 8 a fanok körében, mint a korábbi kötetek.

  2. Engem még az is nagyon idegesített, hogy oké, hogy Cortez pasi meg menő meg blahblah. De. Egy pasi, ha szerelmes, bármennyire is kúúl akar lenni, a barátnőjének azért mondja, hogy szereti..Meg nem tök laza állandóan, hanem azért néha felhúzza magát valamin Renivel kapcsolatban. Túl tökéletes lett, igen.

    • Nekem pont ez a “szeretlek”-es dolog tetszik, mármint, hogy nem kellett kimondania, mert szavak nélkül éreztette. A tettek tényleg többet érnek a szónál … csak Cortez annyira tökéletes volt mindenben -.-

  3. Virág karaktere olyan mintha kettős személyisége lenne. Az egyik olyan infantilis kérdéseket tesz fel,amit a még 6 éves unokatesómnak se jutna eszébe mondani,a másik az értelmesebbik akkor nyilvánul meg,amikor Renivel szerelmi ügyekről tárgyalnak.
    Szóval van egy lány,aki kis zsiráfot akar a házuk udvarába,miközben a 3 lány közül ő volt az első aki lefeküdt a barátjával. Hogy fér meg ez a kettő egymással?!

    • Pont a szex az, amihez nem kell észlénynek lennie az embernek 😀 Mármint, gondolom tetszett neki az, amit Ricsivel csinálnak, naná, hogy nem bánta azt, ha továbbmennek. Sőt, elvileg a buta lányok könnyebben kaphatók, nem? Az öltözőben a srácok folyton erről beszéltek.

      • Tibinél a pont, pontosan a buta lányok azok, akik legkönnyebben belemennek az ilyesmibe. egyébként meg ha azt vesszük, virág már a negyedik kötet elejétől járt ricsivel, reni az ötödik kötet végén jött össze cortezzel, kinga pedig csak az utolsó előtti részben dave-vel. szóval pont időrendben haladtak az ágybabújással is 🙂

  4. épp most végeztem az utolsó kötettel én is, és mindjárt jöttem olvasni a kritikádat 🙂 hűűű, annyi érzés kavarog bennem, és mondjuk én ismét pozitívabban látom a dolgokat, mint te, de azért jó olvasni a véleményedet, mert részben egyet kell értsek, főleg, amit Arnoldról írtál…. na, inkább nem mondom tovább, majd kifejtem ezt a blogomon a könyvkritikámban, amint elszáll a rózsaszín köd, és egy kicsit reálisabban le tudom írni a véleményemet, mert most még a könyv bűvkörében vagyok 😀

    • Én meg majd megyek olvasni a tiédet 🙂 Kíváncsian várom. Amúgy, a te pozitív látásod azért is lehet, mert egyszerre olvastad el a nyolcat, és még látod magad előtt a jól megírtakat is.

  5. Egy kicsi részem tartott attól, hogy csak én csalódtam a nyolcas kötetben, de akkor ezek szerint jól láttam a helyzetet. Én sosem kedveltem Renit, aki úgy vágódott be az osztálytársainál, hogy mindig odaadta a háziját… Persze nyilván másért is szerették, de nekem ez jött le. Arnold miatt vagyok a legbosszúsabb. Nem elég, hogy az írónő elküldte Párizsba a kötet legértelmesebb és legjobban felépített karakterét, a végén már arra is rá akart venni minket, olvasókat, hogy utáljuk meg. Nos, ez nálam fordítva történt, mert én Renit és Cortezt utáltam meg. A szememben olyanok, mint Edward és Bella, szinte mindenki más érdekesebb lett volna náluk. Voltak eltúlzott dolgok – Gábor nagypapája meghalt, és??? Egyszer mindenki meghal. Ja, és végre észrevették szegény fiút négy év után? -, az érettségi engem is zavart – bár az én osztálytársaimat is átrugdosták, de ők nem voltak ilyen hülyék -, és a vége… egyszerűen… giccses. Elhiszi azt valaki, hogy egy gimnáziumban létrejött kapcsolat kitart a sírig? Mert én nem.

    Gábor évzáróbeszédéről nem nyilatkoztál, pedig szerintem az volt az egyik legcsodásabb pillanat. Az a helyzet, hogy már négy napja letudtam az egészet, de a poénok még mindig nem mennek ki a fejemből. Zsolti… Istenem, fognak azért hiányozni.

    De… az eléggé hihetetlen, hogy egy gimnazista csapat inkább összegyűlik egy garázsban, mint hogy elmennének egy klubba. Tudom, hogy megvolt vele a rossz tapasztalatuk, és az írónő is nyilván arra hajtott, hogy a fiatalokat ráébressze, nem is olyan jó egy tucat idegennel ugrálni, de… Na, mindegy.

    Nem fogom egyhamar elfelejteni a köteteket, már csak Arnold miatt sem, aki örök szerelmem marad.:)

    • Hú, Gábor beszéde. Az nekem is nagyon bejött, de annyi mindenről írtam a kritikában, hogy ez kimaradt, pedig én is nagyon szerettem.

      A gimiben kialakult szerelem végül is kitarthat a gimi után is szerintem. Arról szó sem volt itt, hogy a sírig tartana, pláne ha azt nézzük, lakva ismerszik meg az ember. Ki tudja, meddig maradtak ezek így együtt 😀

      A gimis csapat kontra garázs nekem azért volt hiteles, mert a gimis osztálytársaim is folyton egy garázsban és/vagy egymásnál lógtak, mert utálták a diszkókban a hangos zenét, a tömeget, a lökdösődést. Szerintem ebben van ráció, ráadásul említve lett, hogy a többi tini rendi helyekre megy.

      Az Arnold “szerelmedben” pedig osztozom, én is nagyon szerettem a srácot, egyértelműen Arnold-fan voltam az elejétől kezdve.

    • Szerintem ez csak beosztás kérdése. Ha napi 40 oldalt elolvasol – az mondjuk húsz perc, fél óra elalvás előtt, – akkor máris haladsz azzal, ami érdekel 🙂

  6. Én pont a megjelenés után olvastam és úgy éreztem, mintha egy tök másik könyvet olvasnék. Engem igazából az zavart, hogy túl sok volt az üresjárat. Felesleges volt elhúzni 750 oldalon keresztül. Mondjuk én a két kötetet sem ismertem, amikor a Harry Potternek és a Twilightnak is van ennyi oldalas része és a könyveket egyben adták ki, de ez teljesen más téma. Az a baj szerintem, hogy már semminek sem volt tétje pontosabban érdektelen lett minden. Nem is értettem, hogy azt, hogy Gábor nagyapja meghalt minek kellett beleírni? Igazából azzal, hogy Reni és Cortez összejött már nem lehetett mit kezdeni, így jól mondtad, hogy Laura puskapora elfogyott. Szomorú voltam a vége miatt, de még jobban zavart, hogy csalódtam az egészben. Szerintem én vagyok az egyetlen, aki nem igazán érezte a búcsúzást talán a banketten és, amikor Virág és Kinga elváltak Renitől. Hát Cortez tökéletessége annak ellenére, hogy lány vagyok és hasonló fiút elfogadnék az agyamra ment, bocsánat a férfinemtől de nincsen ilyen tökéletes fickó. Kellenének már reálisabb fiúkarakterek. Ennek ellenére szerettem, mert SzJG és jó volt a humor és a szereplők, így utólag talán többet is kaphattunk volna a többiekből. Lehet, hogy négy regény tényleg elég lett volna. Azért még mindig szeretem az SzJG-t és bekerül a gimi első két évet jelentő könyveim közé, hiszen ez is egy korszak, ami egyszer véget ér vagyis véget ért.

    • Én is soknak éreztem a 750 oldalt, viszont a Gábor nagyapjának a halála azért volt “jó”, mert nyolc könyv alatt egyetlenegyszer történt valami dráma is … de tényleg, semmi más dráma nem rémlik benne.

  7. Amúgy szerintetek mit írt Reni Ricsi kitűzőjére a Valentin-héten? Egyszerűen nem bírok rájönni…

  8. Tegnap előtt kezdtem olvasni a sorozatot, most tartok a második kötet századik oldala körül, eddig annyira nem nyert meg… Számomra zavaró Reni nyavalygása, főként az a miatti, hogy a rajztanára pikkel rá. Könyörgöm! Hogy ne lenne a bögyében, amikor tényleg nem csinál az égegyadta világon SEMMIT. Totálisan semmit. Azt elhiszem, hogy van, aki nem tud szépen rajzolni (hugimmal ellentétben én sem vagyok nagy művész), de az, hogy beadja üresen a lapot, mert nem emlékszik az álmaira… Ez számomra nagyon durva. Meg, hogy olyan jó volt a könyv, amit olvasott, hogy óra vége előtt körberajzolta a padtársa (?) kezét, és beadta azt. Lehet, hogy én vagyok túl szigorú, de erre nem egy bekarikázott elégtelent írtam volna a tanár helyében. Minimum kettőt. Szerintem azt a fazont (így a könyv elején tartva) nagyon le akarják húzni, nálam ez pont az ellenkezőjét érte el; valahogy meg tudom érteni a tanárt, miért is nincs elájulva egy olyan diáktól, aki szinte semmit nem hajlandó csinálni az egyik óráján (úgy emlékszem a fazon mást is tartott).
    Fog változni ilyen téren a sorozat a későbbi kötetekben?
    A többi karaktert eltúlzottnak tartom, bár nekem eddig Arnold a legszimpatikusabb, függetlenül attól, hogy tényleg meglehetősen antiszociális, okoskodó és folyamatosan késik (mondjuk ez utóbbi olyan dolog, amitől még a valós életben is nagyon a plafonon vagyok).
    Reni szülei is… zavaróak. (Többet inkább nem mondok.)
    Na, hogy ne csak csupa rosszat írjak: a naplóforma megvalósítás kifejezetten tetszett, a szakkörös dolgokat is jópofának tartom.
    Most hirtelen csak ennyi jutott eszembe. 🙂 Remélem nem tiportam bele túlságosan senki lelkivilágába, nem állt szándékomban.

    • Ezek a részletek amiket kiemeltél (Vladár vs. Reni) vagy Reni vs. szülők, a későbbiekben még “ilyenebbek” lesznek, ergó ha ezeket soknak érzed, akkor később még inkább annak fogod.

      Azzal amúgy egyetértek, amit Reni rajzdolgairól írtál, mert tényleg igaza van a tanárnak, de úgy érzem ettől – legalábbis számomra, – Reni szerethetőbb, mert nem olyan tökéletes 🙂

      Mindent összevetve azt mondom, ha az első két kötet nem ragadott magával, akkor vélhetően a többi sem fog.